Vers

Csak a szeretet

  Fellegek ontják az égből könnyüket, távolban fenevad lova, – még nem siet. Nem fog szólni dallamos furulyaszó, nem talál majd életcseppet a szomjazó.   Utolsó napon nem lesz már nevetés, csupán meghasadt szíveken egy repedés, és nem lesz kenyér, [… Tovább]

Vers

Rejtély-vázlatok

  Meg se próbálj rejtélyesnek lenni, minden rejtvényt megfejtenek egyszer, s nincsen annál ódivatúbb semmi, mint amit éppen most fejtettek meg.   Legyél inkább olyan, mint az élet, kezdetét nem, a végét se tudjuk, amikor fejünkbe bölcsességek gy?lnek, csak a [… Tovább]

Vers

kiküldetés

  szeretném érteni miért gondolják sokan elviselhetetlen szembenézni az utolsó pillanattal mások azt hiszik ez bátorság maci is kiment mikor beadták az utolsó injekciót felvet?dött ha nem sikerül egyenesen a szívbe kell akkor is maradtam most is fel le jártam [… Tovább]

Vers

Távolságok

A távolságot szűk utak hordozzák  fogyó holdkaréjként, ami még maradt. Úgy mérek minden pillanatot hozzád egy tenyérnyi csendben,gyémánt ég alatt, mint csillagjárást fényévben, hogy ragyogj. Repíts tovább Napvitorlám,nem számít  néhány ezer év, amíg veled vagyok, ha eljutunk a halhatatlanságig.

Vers

Éveknek a szaka

A vers a természet és a női nem közötti hasonlóságot mutatja be. Ahogy a természet változik, az évszakok váltakozásával, úgy változhat egy lányban a belső világ. Amennyire sokszínű tud lenni a természet olyan sok alakzatban jelennek meg különböző típusú lányok [… Tovább]

Vers

komoly komolytalan

  hányszor belefogtam töröltem mégis radíroztam most kiszaladok hogy fűtsek máskor lecsót kell főzzek olykor a gyerekzsivaj apám a kerti rutát kiásta nem meditálok a kertre nyíló ajtó mindig zárva rímelne az árva árva szellemileg lettem kimustrálva dolgos parasztkezem még [… Tovább]

Vers

Hideg, keresztel? es?ben állunk

Mintha már álmodtam volna veled, megírhatatlan verseket látok úszni a szemedben, egy visszalopható ország kisírhatatlan holdkorongjait.   Én eddig idegen kontinensekre vágytam, gépfecskék leszigetelt bordái mögé eleven madárszívnek, s most csak leigázhatatlan hajtincsekr?l tudok álmodni, melleid után nyúló titkos délutánokról. [… Tovább]

Vers

ima-memento

gondoltam, az újuláshoz sarlót és kalapácsot, de ti csak keresztet hoztatok, amin feszülhetek. vörös festék helyett izzadtsággal és nyállal kentétek forradalmira ájulásig részegen a falat. azt mondtam, ez mégis szép lesz. szegény, szegény (nem látnok) édes apám azt motyogta, (ágyéka [… Tovább]

Vers

hübrisz

nézem a rögzített pillanatot:Švejk fejét simogatomőszülő hajjal a csehországifotón; turisták kedvteléséreültették oda, s már mióta szolgálaz obsitos katona! még él? bolondok öröme-vigasza.irigylem őt. már festik hajamat, de leszek-e valaha viaszba öntöttbábfigura, kibe futóbolondok karolnak, lencsevégre kapva,hogy mutogassák, nézzétek, én ott [… Tovább]

Egyéb

A számkivetett

Könnyek… Azt sem bánom ha látják *     Ülök a villamoson és kicsordul a könnyem. Letörlöm, körülnézek. Nem látták, engem sem látnak. Furcsa magányosság egy milliós nagyvárosban. Eltöprengek, ha még ez a vékony drót sem lenne… Úgy hozta az [… Tovább]

Sci-fi

Még nincs címe II.

2010. február 14-én tettem fel az első részt. Aztán valamiért nem folytattam, azt hiszem, egyszerűen elfelejtkeztem róla, talán a versek miatt. Akkoriban többen, mint 140-en olvasták, de azóta biztos ők is elfelejtették már. Javaslom, hogy a mostani adag előtt – [… Tovább]

Vers

Alkony

Az alkony hömpölyg? árnya lepia tarka, sátortet?s házakat,szikkadt ablakok titkos réseiszívják a közeled? álmokat.  Gondolatfoszlányok rátapadnaka nedvesen csillanó üvegre,sínyl?dve hangoskodó fák alattkaparászva kelnek új életre. A csend komoran lapul meg fehérkényes, serdül? leánytalpakon,sorsa fölött búslakodó kenyér mélán terpeszkedik az asztalon.   

Vers

A rendelt idő II.

     Szerettük egymást, amikor elindultunk a magány felé. ** Elolvadt a hó – fészkében egy fecskepár hálát ficsereg. * Csendes most a tó, elnémult a béka is – bűvöli a hold. * Jázminvirágok – cinkosai a nyárnak – első [… Tovább]

Vers

Delírium

    Észre se vettem azt a napot, amikor elhagytál. Próbálok felidézni valami rendkívülit, hogy az ablaküvegen másképp tört meg a fény, vagy esetleg aznap máshogyan simogattál volna – de nem, éppen ugyanolyan nap volt, mint amikor kimentünk a tóhoz [… Tovább]