nézem a rögzített pillanatot: Švejk fejét simogatom őszülő hajjal a csehországi fotón; turisták kedvtelésére ültették oda, s már mióta szolgál az obsitos katona! még él? bolondok öröme-vigasza. irigylem őt. már festik hajamat, de leszek-e valaha viaszba öntött bábfigura, kibe futóbolondok karolnak, lencsevégre kapva, hogy mutogassák, nézzétek, én ott is voltam, ismertem őt, mint az Eiffel-tornyot vagy a Trevi-kutat, a Buckingham-palotát, sőt e Téli-t is; ne sorold tovább! átrohantad az életet, élményt, boldogságot hajtva, csak magadat nem láttad szemből, mint én az őszülő hajammal…
Legutóbbi módosítás: 2012.11.08. @ 14:14 :: Szilágyi Erzsébet
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.