Egyéb

jaj, szemem

jaj, szemem, mióta siratlak; de mikor jobban láttam még – akkor is pontatlan – magamat mindig beleláttam, s nem jött az együttérzés, ahogy kellett volna – Kafka falusi orvosa: odafekv?, betegség-átvev?; mert hányszor haltam volna, és teremteni nem tudok – [… Tovább]

Vers

Barátn?m születésnapjára

  Mióta ismerlek, már nem vagyok egyedül, mióta ismerlek, gond nem marad, menekül. Mióta ismerlek, megváltozott a világ, mióta ismerlek, tudom mi az, Jóbarát.   Mióta ismerlek, híven ?rzöd titkaim, hogyha kell, vigasztalsz, letörlöd a könnyeim. Mióta ismerlek, csinálunk sok [… Tovább]

Vers

Pilátus előtt

Czeglédi Zoltán fotográfiájához   “Nem szólhatok… Egyetlen szót sem…Ellened.  Egy vagyok az Éggel… és Egy vagyok… Veled.”   Látta, földi bírája ártani nem akar, s tudta, a hitetlen tömeg vért kíván… hamar.   “Tudom, látnok vagy, Pilátus…  Nem bűn, hogy [… Tovább]

Vers

ronde de jambe

  mert minden csak tánc körötted, mozdulatok sora, van hogy perg? a ritmus, s néha padlóra ül veled, ki nézi, tán beleszédül, nem is érti meg, de ki véled táncol, kivel a fókuszpont közös, ?t nem szédíti a kép a [… Tovább]

Karcolat

Holnap jön a Mikulás

  Akkoriban szociális ebédre voltam jogosult, amihez helyben fogyasztva, vagy elvitelre lehetett hozzájutni. A vendégl? mai szóval kett? az egyben funkciót töltött be; az egyetlen teremben pár kockás abrosszal letakart asztal jelezte az éttermi funkciót, néhány p?re asztal pedig a [… Tovább]

Karcolat

Rémálom

A Petrovics-Petőfin is gondolkodunk, de ehhez sarkalatos törvényt kell hozni az alkotmányozó nemzetgyűlésnek.*   Karcag City, Hunnia fővárosa — kétezer tizennyolc óta —, nagyvárosi nyüzsgéssel ébred. Különös feszültség vibrál a levegőben. Az óriási, nemzetközi repülőtérre percenként szállnak le a Zemplénből, [… Tovább]

Elbeszélés

Holnap jön a Mikulás

HOLNAP JÖN A MIKULÁS             Akkoriban szociális ebédre voltam jogosult, amihez helyben fogyasztva, vagy elvitelre lehetett hozzájutni. A vendégl? mai szóval kett? az egyben funkciót töltött be; az egyetlen teremben pár kockás abrosszal letakart asztal jelezte az éttermi [… Tovább]

Vers

A bohóc halála

Eötvös Gábor (1921- 2002) A manézs sötét, megfojtja a csend.Hol lehet, ki az arcokra mosolyt csent?Halk kattanás, és a fénykör felvilágolapró fényszigetként a cirkuszvilágból. A körbe botorkál középen valahol,hófehér arccal a vén bohóc: meghajol.Apró hegedűt vesz elő kabátját széttárva,hangszerén az [… Tovább]

Sci-fi

Még mindig nincs címe II. rész

Azt hiszem, megint “rétegműsort” szolgáltatok. Már az előzőre is kevés kommentet kaptam. 🙁 Ezt már azért mégis végigcsinálom, két olvasót se hagyhatok cserben! Meg aztán érdekel, hogy mi sül ki belőle! 🙂 * Hetedik fejezet   Kisfőnök természetesen tökéletesen indította [… Tovább]

Vers

Holdkorongok

  1.   Mintha mindig kabát után nyúlnék, mintha mindig záróra lenne. Hideg, novemberi es? hullik kátyúkba, bombatölcsérekbe.   Dajkaszót kerestem, káromkodást, egy éhesebb szájat a számnak. Borogatást a betonra, arcot az idegösszeroppanásnak.   Én mindig egy akartam lenni, hinni [… Tovább]

Vers

egy korty víz

Szomjazó vagyok szavakra, szemre, csókról álmodó cemende, kezek er?sét kívánó erejüket gyengíteni akaró szomj vagyok, maga a megtestesült szárazság, mi gyenge es?ért suttog és kiált, szó vagyok, halkan elhaló, koldus egy korty, egy korty szó?! Kérlek, álomhozó, borittas mámorító ölbe [… Tovább]

Vers

záróra

enyém az utolsó szó,mondod rá: jó;hogy ne sérts,igazat adsz nekem,mégis mást teszel.régi játék, megszokninem lehet. királynővéemelsz, s rabszolgátnevelsz. menekülnék.hallgatok, míg bírom – közömbös vagyok.üvöltök, hogy elég –értetlen vagyok.váratlan dördül az ég –belém kapaszkodsz,mint anyja szoknyájábaa gyermek, s én hülyénboldog vagyok.