Karcag City, Hunnia fővárosa — kétezer tizennyolc óta —, nagyvárosi nyüzsgéssel ébred. Különös feszültség vibrál a levegőben. Az óriási, nemzetközi repülőtérre percenként szállnak le a Zemplénből, palesztin nemzettársakkal érkező légibuszok.
Nagy nap ez a mai: Hunóra Kincső hercegkisasszony ma tölti tizenkettedik életévét, amikor is régi, hun népi ceremónia szerint nővé avatják. Debora másod-fejedelemasszony a kilenc éves Nimród Eörs herceget utasítja rendre:
— Bendegúz, ük-ük-szépnagyapád emlékére kérem, tedd le a kezedből azt a Mózes-hitűek által hamisított, zsidó-keresztény, Szent Bibliának nevezett könyvet, mert még a lábadra talál esni! Nem is értem, a nemzetvezető Gyula-testvér miért nem égette már el minden példányát, hiszen csak nehezéknek használjuk már ezt a darabot is a Turulmonda sokszorosító nyomdában.
Ekkor az első, ajtónálló nyilas lép hétrét görnyedten a fejedelemasszony elé:
— Engedd meg, oh, fényességes nagyasszony, hogy felnézzek arcodra, szólanék veled.
— Egyenesedj fel, és szólj!
— Feljöve Márton, a göröngyösi sámán. Megszentelt gödölyét hoza az avatásra.
— A legelső nyilas látta az áldozati állatot, Első Nyilasom?!
— Igen, isa látta. A nyílvesszejével még meg is borzolta az állatka ficánkoló farkincáját, nem bogyózik-e.
— Kifarolhatsz, Nyilasom! — Most, hogy a Zemplénbe betelepített palesztinokkal ötnegyedes többségünk van a nemzetgyűlésben, minden további nélkül revideálhatjuk a hun- magyari történetírást: töröltetem Jankó Szibinyánit, következésképpen a Hunyadiakat, mert oláhok voltak; el lehet feledkezni az aradi tizenhármak közül Damjanichról, Leiningen-Westenburg Károlyról, Schweidel Józsefről, Poeltemberg Ernőről bizonyosan. Nagy-Sándor Józsefet és Kiss Ernőt még vizsgáltatom hű genealógusaimmal, nem Großról és Kleinről magyarosítottak-e. Minden nemzetbiztonsági kockázatot jelentő, további történelmi személyiséget is töröltetek, bármekkora is legyen az érdemük.
A tudománytörténetben is csak a tiszta hun- magyar származásúak érdemeit ismerjük el a jövőben: vesszen Teller Ede, Neumann János, Wigner Jenő, Kertész Imre, Elie Wiesel, Gajdusek, Friedman emléke. A többit rendre ellenőríztetem.
Ugyanerre a sorsa jutnak az „idegen” írók, tudósok, művészek, akik közül ízelítőül, íme, egynéhány: Adler-Aczél Endre, Bauer-Balázs Béla, Kann-Békefi István, Bródy Sándor, Falk Miksa, Leimdörfer-Faludi György, Fürst-Füst Milán, Grünfeld-Goda Gábor, Herzl-Heltai Jenő, Jakubovics-Jászi Oszkár, Kohn-Keleti Márton (Adolf), Korach-Komját Aladár, Löwinger-Lukács György, Mittelmann-Martos Ferenc, Grosz-Nagy Endre, Nóti Károly, Roth-Osvát Ernő, Glatter-Radnóti Miklós, Stein-Stella Adorján, Weinstein-Szabolcsi Bence, Szerb Antal, Weiß-Szomory Dezső, Wambereger-Vámbéry Ármin, Zelk Zoltán, Zerkovitz Béla… és a Hoffmann-Hofi Géza viccein se röhögjön senki ezentúl Hunniában!
Ja, és a Verő név is alapos vizsgálat tárgya lesz! A Petrovics-Petőfin is gondolkodunk, de ehhez sarkalatos törvényt kell hozni az alkotmányozó nemzetgyűlésnek.
A nagyasszony ki tudja, meddig folytatná még tisztogató eszmefuttatását, de ekkor Márton sámán lép elő Göröngyösről:
— Előd nagyúr nyájából, ímhol, ez a gödölye, fényes Nagyasszony, azaz a saját jószágotok. Ott született, ahol az Isten kardja pengve, rezegve beleállt a jó hun-magyar szittyóba.
— A kardot is hoztad, sámán, hogy a gödölyét a négy égtáj felé széjjelvághassuk?
— Azt sajnos nem tudtam hozni, mert egy Dávid-pajzsos vitéz azt mondta, kilóra megvette harminc ezüst shekelért.
— Ez nem lehetséges, hiszen a Dohány utcai zsinagóga főrabbija is bizonyítottan hetedíziglen árja…
Hogy folyt tovább a történet, a hercegkisasszonyt miként avatták nővé, nem tudhatom, mert bekapcsolt a rádió, a Kossuth hullámhosszán parlamenti híreket mondtak. Bosszankodva felébredtem.
2012 – 11 – 30
Legutóbbi módosítás: 2019.11.30. @ 13:29 :: Csillag Endre
