Kapocsi Annamária : egy korty víz

Szomjazó vagyok

szavakra, szemre,
csókról álmodó cemende,
kezek er?sét kívánó
erejüket gyengíteni akaró
szomj vagyok,
maga a megtestesült szárazság,
mi gyenge es?ért suttog és kiált,
szó vagyok, halkan elhaló,
koldus
egy korty, egy korty szó?!
Kérlek, álomhozó,
borittas mámorító
ölbe vett érintés
lenne a szó
is,
már
víz,
csöpp
inni adó
egyetlen egy
emberi 
szó.
( A kép címe Holdkóstoló saját rajz)

 

Legutóbb szerkesztette - Kapocsi Annamária
Szerző Kapocsi Annamária 46 Írás
Az írás gyógyít, és olyan, mintha letennék egy követ.Van rövidebb és hosszabb lélegzetvételű betűhalmaz. Néha versekhez rajzolok, máskor rajzhoz írok sorokat. "Halkuló tavaszok nyomán, Nem én írok a szavak írnak engem, s néha már csak meghajolni tudok itt a csendben." részlet A gondolat gyorsabb nálam, néha utolérem, néha nem. Szabad! Pillanatcsaló Vannak kik azt mondták: Szóalkotó vagyok. Más szerint szépre csipkézett poklot írok. Kaptam kérdésként: Tudom-e, hogy nem én írom amit, s csak közvetítőként vagyok itt? Mondtam tudom... és mondták negatívságom, s én bólogattam - Tudom, nincs is rá tagadásom. De mindenkit az élet formál, olyanná, hogy így látom. S hogy kérték - legyen célom?! Válaszom az rá - Volt! De mint kerékpáros az utcákon: Olyan a cél, a döntés lehetősége... elénk áll, tolat, fordul, megálljra kényszerít. S gyakran miért elindultunk, megszűnik, átíródik, vagy épp már ott sincs, mert nem vár tovább. S megszűnése fel nem róható... ilyen ez az élet, folyton elinduló. Csak sokszor máshová érkező, mint ahová a terv vélte, végső lépteit. Így minden marad, a Tér, a Szél, a Talán Valahogy a Mindegy és Akár, Vagy Akárki és Dehogy. Az Esetleg Véletlen, befutó továbbrobogó, Csorba, Életlen, Pillanat? és csaló... változó.