Bakos Erika : Csak a szeretet

 

Fellegek ontják az égből könnyüket,

távolban fenevad lova, – még nem siet.

Nem fog szólni dallamos furulyaszó,

nem talál majd életcseppet a szomjazó.

 

Utolsó napon nem lesz már nevetés,

csupán meghasadt szíveken egy repedés,

és nem lesz kenyér, se sajt, csak fájdalom,

a földön nem ismert szó lesz az irgalom.

 

Égő nádasban nem költ a vadkacsa,

nem érzik majd a nyíló virág illata,

mélabú ver tanyát minden lélekben,

nem lesz több szerelem ebben az életben.

 

Ne hidd el, ez egy nagy rakás hazugság,

bár ha így haladunk lesz itt még tanulság.

Remélem Isten fogja azt a gyeplőt…

csak a szeretet mentheti a menthetőt.

 

Legutóbb szerkesztette - Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 208 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.