Fellegek ontják az égből könnyüket,
távolban fenevad lova, – még nem siet.
Nem fog szólni dallamos furulyaszó,
nem talál majd életcseppet a szomjazó.
Utolsó napon nem lesz már nevetés,
csupán meghasadt szíveken egy repedés,
és nem lesz kenyér, se sajt, csak fájdalom,
a földön nem ismert szó lesz az irgalom.
Égő nádasban nem költ a vadkacsa,
nem érzik majd a nyíló virág illata,
mélabú ver tanyát minden lélekben,
nem lesz több szerelem ebben az életben.
Ne hidd el, ez egy nagy rakás hazugság,
bár ha így haladunk lesz itt még tanulság.
Remélem Isten fogja azt a gyeplőt…
csak a szeretet mentheti a menthetőt.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Bakos Erika
