FLORIDA
1.
Április 19-én repültünk Floridába, Miamiba. Onnan, autóval utaztunk tovább Hallandale-be. — Nekem ez, a mennyek országa volt, mert eljutottam álmaim földjének egy régen várt darabkájára. Az nem számított, hogy minden nap kimerülésig dolgoztam, akkor is boldog voltam, s megkerestem a számomra megfelel?, aktív pihenés lehet?ségeit. Az ott töltött tizenhat nap alatt rengeteg fotót készítettem, és elhatároztam, hogy még oda is visszatérek, legalább egyszer.
Hallandaleben, az Olympus hotel tizenötödik emeletén volt a családnak egy száz négyzetméter körüli luxus apartmanja. A szül?knek, néhány emelettel lejjebb, egy hasonló nagyságú, és ugyanazon emeleten pedig még egy lakás volt az anyuka bátyjának tulajdonában.
Az anyuka két nappal el?ttünk érkezett Floridába. Helyette a nagymama gardírozott minket a reptéren, az anyuka pedig elénk jött autóval, s ? szállított minket a hotelbe. Itt, nem volt külön szobám — a gyerekekkel egy szobában kellett aludnom. A húsvétjuk nyolc napig tartott, abból négy éjszakát a nagymamák apartmanjában kellett töltenem, mert a zsidó vallás tiszteletbenntartása azt kívánta, hogy akkor más vallású személy ne aludjon egy légtérben velük.
A húsvétjuk nyolc napján, kenyér-félét nem fogyasztottak, így a néhány szelet maradék kenyeret nekem adták a két ev?kanálnyi maradék krémsajttal együtt, amit én elfogyaszthattam az apartman erkélyén másnap, ebédre és vacsorára.
Nagy gyümölcsimádó vagyok, ezért még egy-egy kis fürt sz?l?t, vagy egy narancsot, vagy almát elvettem a h?t?b?l, és megettem, mivel éhes voltam.
A harmadik napra elt?nt minden gyümölcs a h?t?b?l, csak az étkezésnél hozták el?, s tették az asztalra, hogy ne tudjak fogyasztani bel?le. A nagymama vitte el, s az ? apartmanjában helyezte biztonságba a sok gyümölcsöt, t?lem távol. — Szegény gazdagok!!
A napirendem elég er?s volt, mert tizenegy feln?tt és öt gyermek részére kellett szervíroznom a zsidó ünnepi teríték, és szertartásuk szabályai szerint.
Fél hétkor keltem, el?ször Sheinát tettem tisztába, majd megetettem, átadtam a szüleinek, aztán az el?z? esti vacsoránál összehalmozott rengeteg edényt és ev?eszközt kellett elmosogatnom, majd ki kellett takarítani minden délel?tt az apartmant, mindezek után, el?készíteni az ebédet és a bonyolult terítéket.
Magamra id?t szánni, az alapvet? tisztálkodáson, és két harapás étel elfogyasztásán kívül, nem volt lehet?ségem. Miután a tizenhat f?re elkészítettem a szervírozást, ebédeltetnem kellett Sheinát, majd kivinnem ?t a leveg?re. Én ebédet nem kaphattam, mert az ünnepi ebédjükb?l én nem ehettem el?re, ezért történt, hogy a h?t?ben lév? gyümölcsb?l csipegettem, aminek harmadik napon véget vetett a nagymama figyelmes gondoskodása.
Készültem, a táskámban kevés csoki-drazsét tartalékoltam: a szálloda aulájában, egy dísztálban, mindig állt a lakók részére szánt csoki és nyalóka, ivóvíz pedig a hotel minden emeletén, és az uszodájában több helyen volt, amelyek díjtalanul fogyaszthatóak voltak számomra is. Így aztán, nem nagyon éheztem, csak lefogytam tíz kilót, az ott töltött tizenhat napnyi id? alatt.
Sheina nagyon jó kislány volt jóllakott hassal, mert azonnal elaludt, mihelyt kiléptem vele a friss leveg?re. Április végén Floridában csodálatos az id?járás. Kellemes meleg szél lengedez, langyos, tiszta, világos szín? az óceán vize. Felh?tlen kék égboltról süt ránk a Nap, és a 23-25 Celsius fokot, igazán melegnek érezhetjük a 70-85 százalékos páratartalommal együtt. A járda mellett, a hotel körül, vagy az uszoda területén pálmafák, licsi-bokrok, broméliák, és egyéb trópusi szépségek virágzása, zöldellése gyönyörködtetett. Otthon, ezeknek a szépségeknek egy-egy, cserépbe bujtatott darabkájáért, sok-sok ezer forintot fizettem, hogy a lakásomat széppé, a benne eltöltött éveket kellemessé tegyem.
Amilyen távolságot csak tudtam, annyit bejártam, miközben Sheina aludt a babakocsiban. A hotelt?l távol magánvillák sorakoznak. Egy-egy kis öbölben úgy álltak sorban a motorcsónakok, yachtok, mint nálunk itthon, egy lakótelepi épület biciklitárolójában a biciklik és babakocsik. — Életszínvonalban, nagyjából ilyen nagyságrend? a különbség Florida lakosainak életvitele és az otthonunkban megélhet? életszínvonal között.
A mesék világában éreztem magam, miközben fotóztam, fotóztam.
Florida – Hallandale csendje
az Olympus Hotel 15.emeletér?l
Sheina általában két-három órát aludt, aztán vizet adtam neki, majd lassan visszamentünk az apartmanba, ahol ? játszott a család tagjaival, én pedig ismét összetakarítottam, ehettem az ebédr?l meghagyott ételmaradékból, aztán elmosogattam a rengeteg edényt, majd ismét el?készítettem a vacsorájukat.
Ezt követ?en a három gyermeket megfürdettem, átöltöztettem, majd Sheinát megvacsoráztattam.
Következhetett az ismételt romeltakarítás — mint falusi sportpályán május elseje után —, és újra szervírozás a vacsorához. Az ünnepi vacsorákhoz, mindig hívtak egy-két vendéget a rokonságból, mert ez a jótétemény beletartozott a vallás követelményeinek gyakorlásába.
Az asztali szervírozásnál személyenként két lapos, egy mély és még három különböz? kistányér kellett, mert a halétellel kezdtek, levessel, tormás f?tt hússal folytatták, aztán a sültek következtek, amelyhez savanyúságos kis tányér járt. Továbbá még egy kistányér a gyümölcssalátához, és még egy kellett a süteményféléhez. Egy személynek három poharat kellett feltennem, és az ételekhez használatos ev?eszközöket, ami személyenként hét darabból állt.
A család ünnepi ruhát öltött minden egyes f?étkezésnél, hiszen a húsvét az egyik nagy ünnepük.
Az ebédek és vacsorák elhúzódtak három-négy órás id?tartamra, így este már nem kellett mosogatnom, mert gyakran éjfél után fejezték be az ünnepi vacsorát.
Eszembe jutott, hogy Édesanyám házában mi is, tizenöten-tizenheten szoktunk összeülni a mi ünnepeinken, annyiban különbözve, hogy nekünk nincs cselédünk, és az éjszakába nem húzódott el a szórakozásunk.
Csodálatos, szép dolog — csak itt nem nekem volt ez ünnep — és itt, a feln?ttek is az asztal alá és köré „moslékoltak”, még szét is dörzsölték a lábukkal, amit aztán nekem kellett feltakarítanom. Nálunk, itthon, ez úgy volt szokás, hogy ha valamelyikünk leejtett, vagy szétöntött véletlenül valamit, azonnal rendbe tette maga után, esetleg még segítettünk egymásnak. Nekünk sz?nyeg van az ebédl?asztal alatt is, és mi nem „moslékoltunk” az asztal köré sem, pedig egyszer? emberekként mi is szeretjük a családi összejöveteleket, a bulikat — nagy evészetekkel.
Április 23-án voltam ötven éves. Ezen a napon, az ötvenedik születésnapomon — a zsidók húsvétján, a gazdag családot kiszolgálva — éheztem egész nap Amerikában, Floridában, egy gazdag családnál. Valószín?, csak így kaphattam meg a sorstól, hogy láthassam álmaim egyik szépségét, Floridát.
A szokásos napirendem során, Sheina etetése után a család ebédelt, én pedig kivittem a kislányt sétálni. Ezen a napon a séta azt jelentette, hogy a hotel uszodájának kertjében árnyékba helyeztem az alvó Sheinát, én pedig úsztam negyvenöt-ötvenöt percig, majd a kislány mellé húztam egy napozóágyat, és lepihentem napozni.
Nagyon kellett a pihenés, mert nagyon fáradt voltam a több napos állandó pörgést?l.
Éhes voltam, hát ittam vizet, és az éppen újonnan elkészült fotókat nézegettem, amikor megláttam az uszoda partján Sheina apukáját az egyik sógorával pihenni. Ez a sógor csak egy-két napra jött haza, mert hajós tisztként szolgált valahol. Az apuka odaintett köszönésképpen, én pedig viszonzásképpen odaléptem, és megmutattam a frissen készült fotókat, közben bemutatkoztam a sógorának, akinek még kezet is nyújtottam, aztán elköszöntem, s visszamentem az apartmanba Sheinával együtt. Ezért a kis közjátékért, nagyon megharagudott rám az anyuka és a nagymama, mert bikiniben nem illett más férjéhez odamennem, és ráadásul a „tisztátalan” kezemmel érinteni a sógor kezét. — Nagy hiba volt, ezért aztán nem vittek magukkal a húsvét utáni szafarira sem, amit pedig nagyon vártam. Az érdekes, hogy a zsidó emberek általában ügyelnek a nem zsidó vallásúak érintésének elkerülésére, még a kéz érintését is kerülik akkor is, ha például pénz átadásáról van szó. — Egyébként pénzzel sem foglalkoznak a sábesz és más ünnepeik során. Arra azért nagyon ügyeltek, hogy minden tartozást behajtsanak a sabesz el?tt — ?k azonban maradhattak tartozásban a sabesz és az ünnep idejére. Láthatóan, arra törekedtek, hogy a pénzük, minél tovább maradjon az ? zsebükben, az ? birtokukban, minden körülmény között.
Hazaérkezésünkkor, a szokásos ünnepi maradékokból összeszedett „estebédem” is elmaradt. Az asztalok leszedésekor kérdeztem, én mit ebédelhetnék, mert nem látom, hogy maradt volna. Az anyuka közölte, hogy ott van egy tányérban a krumpli és a csirkesült, és egy kis saláta. – Az elmondott étel úgy nézett ki, mint amit már én a kutyámnak szánnék, de csak a kiskutya laknék jól bel?le. Három darab 2×2 centis sült krumpli, egy kiscsirke fels? combcsontján lógó b?r, két falatka hússal, és két ev?kanálnyi saláta várt rám: ünnepi ebédként! Borzalmas volt látnom! Akkor már besokalltam a nagy ünnepük sok-sok finomságaitól, amelyeket csupán láthattam, és dolgozhattam velük, de nem ehettem. Nagy lendülettel, látványosan bedobtam a szemetesbe, aztán a salátát a nagymama kikapta a kezemb?l, majd a szájába tömte. Mondtam, elmegyek enni, majd jövök nemsokára.
A közeli étteremben három és fél dollárért sikerült jóllaknom, aztán visszamentem, és elvégeztem a dolgom. — Attól a naptól nem tartottam tiszteletben a család vallási követelményeit, a húsvétjukat sem.
Másnap, ugyanebben az id?ben, sonkaszeleteket csemegéztek a fiatal hölgyek és gyerekek, csak úgy nasiként.
Miután Sheinát megetettem, kértem, ha lehet, én is kérnék abból, amit ?k most esznek, mert én nem kaptam ma sem ebédet. Ezt szégyellve, az anyuka rámutatott az arasznyi vastag toronyban ott lév? sonkára, „hogy tessék, vegyél”. — Belenyúltam, s két centi vastagságú mennyiséget levettem bel?le, amiért az anyuka felszisszent ekkora pimaszság láttán, az ifjú hölgyek megbotránkozva néztek rám. Én széles mosollyal megköszöntem, majd elmentem enni, mivel velük egy asztalnál nem ehettem az ünnepek során. Annyira össze volt sz?külve a gyomrom, és annyira elkeseredett voltam, hogy a sonka felét sem bírtam megenni.
Azon az estén is kimentem a vacsorájuk idején az esti szórakozásomra: csakhogy most az apuka sógorával, koktélhajózni, szalonképesen, estélyi ruhába öltözve. A kivonulásomat, a hosszú, de combközépig nyitott, mélyen dekoltált estélyi ruhámat valamennyien megcsodálták, mert a nappalin keresztül távoztam, hogy mindenki láthassa — a cseléd is ember. Természetesen, nem együtt távoztunk a „sógorral”, ? az esti vacsoráról távolmaradást jelzett el?re. Nagyon rendes volt hozzám, elnézést kért mindenért, amivel megbántott a családja. — ? nem volt vallásgyakorló, csak családszeret? ember.
Borzalmas tiszteletlenség, ha egy zsidó házban, azok férfi tagjai el?tt fedetlen testtel jár-kel valaki, ráadásul, mindez a nagy húsvéti ünnep alkalmával történt. — Nyakig zárt ruhában, könyököt takaró fels?részben, a test formáit elrejt? ruhákban, amely a bokákat is takarta még — hát ilyesmikbe kellett öltözni. Szerencsés dolog volt, hogy az apartmanokban kiválóan m?köd? légkondicionálók miatt, nem okozott gondot az általánosan viselhet? zárt ruházat.
Valószín?, a családi tanács érzékelhette, hogy mostmár valami nincs rendben, mert a nagymama este fél tizenegykor várt engem a vacsoraként, gyümölcsökkel megrakott tányérral. Másnaptól megkérdezték, mit tegyenek félre nekem a gazdagon terített asztalról, vacsoraként. Mindig csak gyümölcsöt kértem.
A zsidó házban van ugyan mosogatógép, azonban éppen, amikor tömeges mosogatnivaló volna, akkor nem szabad használni, mivel az ünnep, és a sabesz idején nem használhatunk a házban elektromos gépet.
Az ünnepi vacsorákat, általában nyolc óra körül el?készítettem, így esténként fél kilenct?l már mindig kimehettem a partra, amely különös, nyugalmat nyújtó, jó hangulatú társaságoktól pezsg? hely. Olyan volt a sétány, és a hotelek környéke, mint karácsonykor az Andrássy út Pesten. — Annyi a különbség azért, hogy itt nem csak a fák vastag törzsére jutott lámpasor, hanem a fák és bokrok teljes alakzatát megformálva, a takarékosság látszatának nyomát sem jelezve, itt minden ágra, bokorra jutott fénysor. Sok ezer lámpácska a fák és bokrok ágaira, törzsére rögzítve, amely csodálatos, hangulatos, ünnepi hatással volt rám. Elhatároztam, egyszer még látni fogom Florida karácsonyát is!
Nagyon szerettem szédelegni a meleg éjszakában, a kivilágított parton sétálva, hallgatni a szórakozóhelyek zenéjét, s a pálmafák árnyékából nézni, hogy táncolnak a boldog, vidám, gondtalannak t?n? párok.
Szerettem volna én is ott táncolni, jó lett volna nekem is gondtalanul, boldogan, valaki véd? karjaiban így élni. Floridában, a koktélhajón éreztem ezt, amikor egyenrangúként kezelve, igazán n?nek érezhettem magam egy szalonképes úriember karjaiban táncolva.
Volt azért veszélyes dolog is egy délután.
A szokásos, módszeres bejárásos sétámat tettem, amikor természetesen Sheinát toltam magam el?tt a babakocsijában. Én éppen fotózni akartam valamit, amikor egy autó er?s „fór-gáz” hangjára lettem figyelmes.
A közeli parkolóból, egy terepjáró autó, egyenesen belénk jött, felpörgetett motorral. A pillanatnyi lélekjelenlétemnek köszönhet?en Sheinát hátrafelé visszapenderítettem a babakocsijával együtt, én pedig feldobtam magam az autó sárvéd?jére, majd az a hirtelen fékezést?l megállt, én ismét talpon álltam, lecsusszanva a sárvéd?r?l, Sheina pedig üvölteni kezdett az ijedtségt?l. Én azonnal Sheinát fogtam karba véve, és odamentem volna az idegen vezet?höz, akire rákiáltottam, hogy „?rült ember, mit csinál?” – de az autós nagy gázt adott, és elviharzott. A jobb csíp?mön még hetekig megmaradt a sárvéd?re csapódás nyoma. Elmeséltem a szül?knek, megköszönték, hogy vigyáztam Sheinára.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:57 :: Nagyné Inci
