Az alkony hömpölyg? árnya lepi
a tarka, sátortet?s házakat,
szikkadt ablakok titkos rései
szívják a közeled? álmokat.
Gondolatfoszlányok rátapadnak
a nedvesen csillanó üvegre,
sínyl?dve hangoskodó fák alatt
kaparászva kelnek új életre.
A csend komoran lapul meg fehér
kényes, serdül? leánytalpakon,
sorsa fölött búslakodó kenyér
mélán terpeszkedik az asztalon.