Maretics Erika : Alkony

Az alkony hömpölyg? árnya lepi
a tarka, sátortet?s házakat,
szikkadt ablakok titkos rései
szívják a közeled? álmokat.
 
Gondolatfoszlányok rátapadnak
a nedvesen csillanó üvegre,
sínyl?dve hangoskodó fák alatt
kaparászva kelnek új életre.
 
A csend komoran lapul meg fehér
kényes, serdül? leánytalpakon,
sorsa fölött búslakodó kenyér
mélán terpeszkedik az asztalon.
 
 
 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.08. @ 09:26 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.