M.Simon Katalin : A rendelt idő II.

Nyomtatás

Szerettük egymást,

amikor elindultunk

a magány felé.

**

Elolvadt a hó –

fészkében egy fecskepár

hálát ficsereg.

*

Csendes most a tó,

elnémult a béka is –

bűvöli a hold.

*

Jázminvirágok –

cinkosai a nyárnak –

első szerelmek titkát

őrző illatár.

*

Fenyő magasán

szétnéz a nap és úgy dönt,

nyugatra indul.

*

Fehér krizántém,

kegyeletünkből nyiltál

halottainkért.

*

Dermedt falevél

hull a csend ölébe –

talán a tél üzen?

*

Ha elmúlt az ősz

rendelt ideje, tél jön,

és eltemeti.

  *

Dióveréskor

lehull az árva  lomb is,

más fára száll a varjú,

károg, tollát tépi, nem

várja a telet.

*

Sűrű köd lebeg –

a nap vakon toporog,

az ősz indulna már, de

útját nem leli.

*

Szikrázik a hó –

fényszilánkok hullnak

alá az égből.

*

Csillagos az éj,

ablakomban  jégvirág –

szerelmünk kihült.

*

Hull az első hó –

csendjét ellopja őrült

karácsonyi láz.

*

Verseket írtál –,

de nem csatoltál mellé

szóértelmezést.