Marthi Anna : komoly komolytalan

 

hányszor belefogtam

töröltem mégis radíroztam

most kiszaladok

hogy fűtsek

máskor lecsót kell

főzzek

olykor a gyerekzsivaj

apám a kerti rutát kiásta

nem meditálok

a kertre nyíló ajtó

mindig zárva

rímelne az árva árva

szellemileg lettem

kimustrálva

dolgos parasztkezem

még szerencse hogy fáj

a türelem

Legutóbbi módosítás: 2012.11.08. @ 20:21 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak