Horváth Nóra : Elvágyódás

(átdolgozott változatban)

 

Gyenge lábakon áll 

a Bagolyvár utcai fasor;

magába’ döngicsél,

hűtlen hozzám a kötött forma.

Város fénye élesebb,

mint vidéken,

erős kontraszt,

parányi aljasságot érint.

 

Egyedül annak a bokornak tudtam hinni,

amelyik a kertünkben virágzott,

mivel a fehér színnek

nincsenek árnyalatai.

 

Micsoda megbilincselt rabszolgaság ez,

hátat fordít a vágy;

a bokor felém hajlik,

én nem hajolhatok felé,

viszonzatlan vonzalom vezet,

csak ő értheti meg,

az ember már csak ilyen

semmirekellő.  

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.05. @ 21:24 :: Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).