(2010)
Keményen ül még a kásás hó odakint,
lelkem pedig tavaszodik. Mint friss méhek,
Vágyaim feléd boldogan útrakélnek,
A távolból is, illatod meg-meglegyint.
S miképp parfümöd megidéz ezernyi színt,
Búzasárgát, harsona-zöldet, mélykéket,
E fürge sereg egy drága képet éget
Szívemre, melytől a gyönyör megrészegít!
Látom, ujjam elé vállad szirtje omlott,
Tapintva melledet, mint mennyei dombot,
És a köztük elterülő síkokat,
Tűnődöm, hogy mily szép e perceket várni,
Midőn lényed minden íze hívogat;
Hisz fontosabb vagy, mint a világon bármi!
Legutóbbi módosítás: 2012.11.15. @ 12:50 :: Kapus Attila