Radnó György : Magyar vagyok

Nyomtatás

Most még a sziklák harangoznak neked,

az idő harangnyelve okoz repedéseket,

apró szilánkok a szavak, szikár szólamok,

embernek születtem, és magyar vagyok.

A hegycsúcsok sípjai adják dallamát,

őserő erdői lengik csárdás táncát,

földanyám ölel, s dob szerelmes csókot,

embernek születtem, és Magyar vagyok.

Kedvünk nem szegi düledező palotánk,

lelkünk repedt falát tömi hű hahotánk,

így mulat a koldus s vág hozzá arcot,

embernek születtem, és MAgyar vagyok.

Testünk része kő kéksége hideg hazánk,

a láb megfagy a test küzd s a fej magyaráz,

dologra képtelenné tett robot csacsog,

embernek születtem, és MAGYar vagyok.

Földből vajúdó visszhang a fukar falánk,

visz vándor hírt: Csóró cseléd volt apánk!

Nem a zsebét zsarolták s nem lőtt bakot,

embernek születtem, és MAGYAr vagyok.

Hegyekre vágyók taposnak síró sárba,

nemzetekre fogják, hogy nem jut másra,

a ma már múltunkért is miszlikre szabott,

embernek születtem, és MAGYAR vagyok.