Ma már vártam a hajnalt, ébren mint mindig. – Ajtót tártam, sötét szín? köntösödr?l rám omlott remeg? leheleted. Ablakomon kerestem kezeddel rajzolt deres virágaid, elmulasztott lettem, még várnom kell. Rám kerül majd a sor-sors, antikoltan belém égeti szavát, fájni fog, tudom, mint örökbe kapott, nem kért tetoválás…. Ajkam kéket érez, késed metsz? íze itt ül nyelvem alatt, perceket piszkáló fadarabka fájó maradéka… Rajzolj nekem holnap valami mást, párámból. Sóhajomból, akármi mást….