Ma már vártam a hajnalt,
ébren mint mindig.
– Ajtót tártam,
sötét szín? köntösödr?l
rám omlott remeg? leheleted.
Ablakomon kerestem
kezeddel rajzolt deres virágaid,
elmulasztott lettem,
még várnom kell.
Rám kerül majd a sor-sors,
antikoltan belém égeti szavát,
fájni fog, tudom,
mint örökbe kapott,
nem kért tetoválás….
Ajkam kéket érez,
késed metsz? íze itt ül
nyelvem alatt,
perceket piszkáló fadarabka
fájó maradéka…
Rajzolj nekem holnap
valami mást,
párámból.
Sóhajomból, akármi mást….
