Csaba Jávorka alkotása: “Rend születik” A megszentelt csecsemő mindig sír, szétnyitott tenyérrel tétován hadonász. Oly értelmetlen számára ez a világ. Káoszból rend születik, összevisszaságból csupa tűz és láng, fekete gyökerekből virágba boruló fák. Csak játsszuk, hogy most ködszínű a [… Tovább]
Közeleg november hava. Gyertyákat gyújtunk szeretteink sírján, kiket kölcsönösen nem ismertünk. Elmondottak által gondolunk rájuk, s ?k megjelennek hiányuk-félt?n, fájásainkon át, él?bben, mint az él?k! Észre sem vesszük, halkan átsétálnak egymásra tekint? szemeink vigyázó tüzén. [… Tovább]
* — Jaj, Rettenetes Nagy Tanítómester, borzasztó hírrel érkeztem! — Kerülj beljebb Szása! Kimondhatatlanul örülök; szeretem az ilyen iszonyatos híreket! Lépésről-lépésre, mindig előrébb visznek a nyeszlett, bajusztalan, még alig kamasz, ideológiában kiforratlan önmagamhoz képest. — Ez a hír tényleg [… Tovább]
Itt keresd, nem-létezése helyén. Ha rádszólnak, tégy úgy, és vedd észre magad! Rá fogsz ismerni, akiből mindennel és mindenkivel együtt következel. Ahol megérinted, az a legmélyebb pont. Átveszi tőled a nehézkedést: innen már csakis fölfelé zuhanhatsz, egészen önmagadig. Egód [… Tovább]
Egy kéz vakar egy fejet, Mely betöpörtyűsödésének határvonalán, Enyhe spirálmenetben, Nyakára frissen felaggatott, Lombtalanított körte-alma. Egy kissé La Mancha lovagja. Ványadt kéz a kókadt orron, Mely addig lóg, ameddig látja, A félmúlt röptét bökte szembe, Megléte szárnyán verekedne, Halkan [… Tovább]
Virágszirmokat kérdeztél, ők édesen hazudtak neked. *** Szőlőd oltovány- át tavasszal ültetted, s lett áldott borod. *** Hallod, magányod csendjében egy madár most csak neked dalol. *** Dermedt falevél hull keresztfa tövébe – közeleg a tél. Csatolmány: [… Tovább]
Zord csendek kaptafáján nyegle szavak intenek, lazán fordulnak el délnek, északnak, keletnek, verebeknek. Nyugtatnak nyugatnak, lefekszenek egyszer, szemenszedett felszaladt szavak – szeggel. Kipp-kopp-parancs csap be, készül a hétmérföldes báli cip?, trappol a lélekfed?n a cintányér, tirim-taram. Pardon, itt [… Tovább]
Ami még fontos lehet: a versek. Becsülöm benned, hogy tiszteled múzsám. Tudod, a dal életem része. Ha közölnek, velem örülsz, ha nem, azt se költjük el, amit kapnék érte. Könyveim tudata örömmel tölt el. Pedig tudjuk [… Tovább]
