Öreg Mihály a körtefa alól figyelte a társaság idétlenkedéseit, s azt megunva odaszólt az árnyékban heverésző pulinak * Misi, a tizenhét körüli nagykamasz betolt egy sötétzöld NSU-t az udvarra. Tolta, mert a motort nem lehetett beindítani, hiszen kopogó [… Tovább]
Vállamhoz gömbölyít az éji óra, letűnt, fáradt napomba félelmed susog, komoly kis homlokod mögött riad az új nap: dübörgő lépteikkel rajzaid tapossák sietős sorsú embervázlatok, hideg jövő kering a fák közt, kabátunk rágják őrült, új fagyok, hangunk már nem [… Tovább]
Anyám vigyél magaddal… Ahol csendes sírok között, mélyen megérint a gyász. Ott majd megkérdezem tőled, csonka keresztek mögött, halottakra, mondd, ki vigyáz? Mért nem ragyog a fény, a kopár sírhantok fölött? Pedig Anyám nézd csak… A temető csillagkönnyes ünneplőbe öltözött. [… Tovább]
Mulatni kellene, keser?n ríni, fejfákra borulni gyertyafényben, múltjainkat csontig felülírni, bók-könnyekkel minden évben. Hát akkor igyunk a hallottakra, nyakaljunk, nyeledjünk egyre többet! Égjen el az összes régi kotta, mely rátok íródott a csöndben. Vajh lesz-e még kéz, [… Tovább]
Álomfogság Koosán Ildikó Szobámba néz a hajnal, és keres, szétszórt ruhák, gy?rött papírlapok közt álomtól még kábán f?szeres, napfényre éhes árny-fény alakot; Nyújtózkodnék, de ellenáll a test, öntudatlanba hátrál a tudat; [… Tovább]
