Mulatni kellene, keser?n ríni,
fejfákra borulni gyertyafényben,
múltjainkat csontig felülírni,
bók-könnyekkel minden évben.
Hát akkor igyunk a hallottakra,
nyakaljunk, nyeledjünk egyre többet!
Égjen el az összes régi kotta,
mely rátok íródott a csöndben.
Vajh lesz-e még kéz, mely értem kinyúl?
És lesz-e Az, ki velem kapar?
És lesz-e oly kényes, ki úr,
kit a halál szaga sosem zavar?
Jó barátom, Te hiába jönnél,
halottam – itt – ma csak nekem van.
Kéz a kézben vájok le mélyre –
magammal magamban.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Jagos István Róbert
