Csillag Tamás : rökkön örökké

Nyomtatás

Megszokhatatlan a csend,

az összeaszott mákkoponyák,

és a lakótelep csontcsikorító csendje.

Nekem nincs v?legényruhám,

egy széthordott ország

mezítlábas leventéje vagyok.

Néha meg-megsötétedik a szemem:

kigombolhatatlan ingeket sejtek

a csapkodó es?ben,

gyaloglábon kihordott, lázas

érintéseket.

Én már mindenütt a hajadat látom,

engem már minden út elvezet a szádig,

az egész kitagadott kontinensen

csak te tudod átmenteni

nyári tekintetemet az ?szön,

a szobafalak függ?leges, meszelt hómez?in.

Legjobb lenne sáladba kötve kiszöktetni bel?lem

minden megmaradt csillagot és szepl?t,

minden megmaradt anyajegyet,

elárverezhetetlen hazámat,

s gazdátlan életemet

örökkön örökké

ámen.