Maretics Erika : Titkok háza

Er?s a szál mely kett?nket összeköt,
a nagyvilág számára láthatatlan.
Titkaim házának kulcsát Te ?rzöd,
nélküled szikkadt fa vagyok, árnyatlan.
 
Néma ajkad mozdulatlan mormolja,
ne késlekedj, már vágyom a csókodra.
Szell?-szín szemed édes rabságban tart,
testem-lelkem folyékony fémmé olvad.
 
Beléd szivárgok, eredben lüktetek,
apró sejtjeimmel simulok hozzád,
könnyeim könnyeddel együtt peregnek,
leomló hajam selyme legyen párnád.
 
Rád találtam minden kimondott szóban,
egy lélegzetvételnyi csendüregben,
es? arcod ima-dézsába hordtam.
Miattad kellett a földre születnem.

Legutóbbi módosítás: 2012.10.27. @ 18:39 :: Maretics Erika

Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.