Papp Fruzsina : Részlet egy naplóból, amibe sohasem írtak

Hideg volt, egy szál pólóban hordtam be a fát, közben a szomszéd üvöltözött velem. Az apámat szidta. Szó nélkül pakoltam, s mire befejeztem, sötét lett. Apám benn fetrengett részegen, a szobát a hányás szaga nehezítette el. Felébresztettem, és mert három napja nem ettem, csak annyit kérdeztem tőle, hozott-e kenyeret. Fölkelt, megpofozott, majd megfogta a karom és kivonszolt a házból. Az udvarra vitt, a fejemet teljes erejéből a farönkhöz ütötte. Ömlött a vér az arcomról, de még mindig kiabált velem. Amíg nem vágom fel az összes fát, ami az udvaron van, nem jöhetek a házba, üvöltözte. Ez volt a vacsorám.

 

Csörren a telefonom, ő az. Mindjárt éjfél. Eljön hozzám, meghallgatom, vacsorát adok neki, aztán újra megaláz, mint mindig, vagy kiabál, becsmérlően beszél velem. Azt mondja, nem vagyok elég nőies. Tudja, hogy beteg vagyok, de nem érdekli. Én senkit sem érdeklek. Egész életemben fizetnem kellett azért, hogy szeressenek. Belefáradtam. Végre elmegy. Nem tudom, miért csinálom mindezt. Elborít a fájdalom. Felhívom a feleségét, aki ekkor már három éve nem a felesége. A szívem mintha szikladarab volna, ami egy hatalmas hegyről gurul a szakadék felé. Meg akarok halni.

Föl akarok állni, az infúziót magam mellett tolom, nagyon kell pisilnem. Képszakadás. A nővér aggódóan néz rám, majd keményem leszid, hogy a következő napokban ne merészeljek kikelni az ágyból.

Megint fizetek azért, hogy szeressenek.

Semmit se ismertem igazán a kemény munkán kívül, mégis segítek másokon, hogy jó ember legyek. Azt mondják, élni kevés, szerintem ez a legtöbb. Ha el tudod képzelni, hogy meghalsz, hogy már nem vagy ezen a sárgolyón, akkor már elkezdted, elkezdtél meghalni. Azon az egy alkalmon kívül, mindig is éltem.

 

Most elköltözök, új életet kezdek megint. Talán kapok állást valami gyárban, Tesco-ban, vagy valami hasonlóban. Teljesen mindegy. A méltóságom nem ettől függ. Azt hiszem, jó ember vagyok, bár talán mégsem, mert a jók nem tudják, hogy azok.

Vannak dolgok, amik megváltoztatnak, például egy lekésett vonat, egy el nem ért cél, a kudarc, a siker. Az út azt jelenti, végig kell menni rajta, és ha vége az útnak, akkor hidat kell építeni. Mert mindig van út.

Nem mintha nem tudnék szeretni… Nagyon is. Téged. Már rég… Mindig… Rohadtul fáj. De néha ez is kevés.

Szerettem az apámat is, mert a rossz embereket is lehet szeretni. Meg lehet szokni, együtt lehet élni velük. Ha akarod. Én nem akarom. Inkább itt vagyok; vagyok ahol és aki vagyok. Nélküled jobb.

 

Legutóbb szerkesztette - Papp Fruzsina
Szerző Papp Fruzsina 23 Írás
Köszönöm,ha olvasol!:)