Markovics Radmila Szerző
Vezetéknév
Markovics
Keresztnév
Radmila
10 év 34 komment

*

Házam előtt van egy meggyfa,

gyerekek hada lóg rajta,

szedik az érett szemeket,

öröm nézni  kis lelküket.

 

Annyi a levél a meggyfán,

halandó meg nem számlálná.

Sikongás hallatszott róla,

elfújta a szél régóta.

 

Most ősz van, engem ingerel.

Esténként sztriptíz táncot lejt,

veti le a felesleget.

 

Mit vél e léha teremtés?

Szedegetem a szemetét!

Csak tudnám: mi ebben a szép?!

Az én meggyfám
10 év Nincs Komment

 

 

              

 

Házam el?tt van egy meggyfa,

tavasszal gyerekek lógnak rajta,

szedegetik az érettebb szemeket

öröm nézni a kis lelküket.

 

Annyi levél van ezen a meggyfán,

ember fia meg nem számlálhatná.

Hangokat hallani csak róla,

elfújta a szél a zajokat azóta.

 

Most ?sz van, és engem ingerel.

Minden este sztriptíz táncot lejt,

lassan vetegeti le magáról a felesleget.

 

Mit vél magáról ez a léda teremtés?

Naponta szedegetem a szemetét.

Csak azt tudnám: mi ebben a szép?!

 

Dráma Mila!

Ez kedves szöveg.

A bajom csak(?) annyi, hogy nem hangsúlyos – pedig úgy indul;

nem pl. jambikus szonett tizenegyes jambusokkal, pedig efféle is lenne benne;

8-15 szótagig mindenféle akad benne;

meg kéne írni…

 

Kézcsók:

Gyuri

 

10 év 67 komment

 

 

Voltak nekem  esélyeim,

ügyesen tudtam

makacssággal kikerülni.

Idealista szemmel

bámultam a semmibe,

szeretetet ott kerestem

ahol éppen,

nem létezett,

azt láttam, amit én akartam,

hazugságot,

hamisságot

öltöztettem szép ruhába,

mikor mezítelen

elém álltak,

félelmemben kiabáltam:

elvesztettem minden kincsem(!),

pedig amim sosem volt

el nem veszíthettem.

Én vén bolond!

Most is nagyot tévedtem,

tudok én még

sírni is és nevetni,

haragudni, bocsátani,

jó embereket szeretni.

Kiegyensúlyozott az életem.

Felfogtam: magamban

hordozom a kincseket.

 

 

10 év 14 komment

*

Üldöznek láthatatlan emberek,

hibáikat tőlem hajtanák be.

Akármerre menekülök előlük,

megtalálnak, fenyegetnek,

törvényszék elé vezetnek.

Bizonygatom, bizonyítom!

Mindhiába igazságom.

Egyen meg a fene titeket,

hibáitokat árát kifizetem,

bele nem halok,

de

lelketeken száradjon.

10 év 19 komment

*

 

Ökörnyál lengedezett

a kapumon,

mellette

hálóból szőtte börtönét –

egy pók őrizte,

foglyaként a légy már

sorsát beteljesítette.

Finom mozdulattal,

az ökörnyálat

a karomra helyeztem,

együtt szálltunk

reménykedve:

elriad a Tél,

ha

meglát minket,

de

egy hideg fuvallat

ökörnyálam,

reményestűl vitte.

10 év 9 komment

*

 

 

Sokszor haragudtam

magamra,

úgy nézek ki,

mint egy nyúzott

macska,

vagy meghíztam,

gömbölyű lett

derekam,

idő előtt deresedett

a hajam,

annyi volt belőle,

három fejre is

sok lenne…

régen nem vagyok már

dús hajú fekete,

de

vannak nekem

életemnek morzsáival

eltávozott barátok,

minden morzsa

létemnek

értelmet adott…,

legyőzni,

mit nem lehet,

megpróbálni

érdemes.

10 év 12 komment

*

 

Piszkeéréskor ültél mellém,

nem ragyogott szebben a Nap,

nem száguldtak csillagok az égen,

az emberek körülöttünk egykedvűen ültek,

ablakon kinéztek, halkan beszélgettek,

csak mi ketten lettünk szebbek.

Tudtam: hozod a piszkét.

Tudtad: várom a piszkét.

Az anyád elvette tőled,

az anyámnak a kezébe tetette.

„Megmondom az enyémnek,

 mondd meg a tiédnek:

ők ketten testvérek.”

     Piszke nélkül találkoztunk, átölelt…

  „szeretőm az én karjaim közt elalélt”

jutott az eszembe…

Nem lehet.

Tudom.

Sírtunk mindketten.

10 év 22 komment

*

 

Ott állok tétován

az ajtó előtt,

kezemben a tolvajkulcs,

használni nem merem,

pedig enyém az ajtó,

csak…

Kezemben a tolvajkulcs,

és

mégsem mozdulok.

Ha,

kinyitom könnyedén,

mit látok bent?

Vagy talán

elfelé kellene lépkednem?

Hiszen,

se ki, se be

nem akarok menni,

a kulcsom sem veszett el,

itt csörög a szívemben,

elhajítom kulcsomat,

    tolvajkulcs kövessed…

 

10 év 26 komment

*

 

Szeretnék még egyszer

egyetemista lenni,

tele vágyakkal, boldogan

tervezgetni.

Fruska Gora hegy lankáin

ősszel szőlőt szemezgetni,

a bort vízért elcserélni,

önfeledten kacagva,

az erdőben eltévedni,

nem gondolni semmire,

közelgő kemény életre,

szélvészként futó évekre,

érezni:

hitem a jövőmben,

 

hinni a

szenvedélyes szerelemben.

Csak virágos rét tükröződne

csillogó, sugárzó szememben,

vágytól égve

puha fűben szeretkeznék,

forrásvízben mosakodnék,

mint a gyerek pancsolgatnék,

de mindezzel mire mennék?

Ugyanazokat a hibákat

még egyszer elkövetném.

10 év 12 komment

*

 

Mit találtam Fényországban?

Szeretetet,

megbecsülést,

segítő emberi kezet,

vigasztaló bársonyos szót,

az arcokon széles mosolyt,

kézfogást és

jóakarást,

éhezőnek kenyeret,

a szomjasnak hűs vizet,

vérző sebek kötözését,

fájó szívre a gyógyírt.

Sötétségbe be se néztem,

amit látnék:

ne tudjam meg.

 

Markovics Radmila Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.