Marthi Anna : Fatale

kép: Végzet (J. Binoche, J. Irons)

 

 

 

párizsi kapualj

még kifli illat száll a dérrel

ballonkabátban ébredez

tested alattvalód

lopva erre-arra néz

a döbbenet

megtudod hogy lélegzeted

nélküle alig

 

szokásaid már nincsenek

minden új s e kín

mert görcs a has rút birtoklás

fogat csikorgat ott

kikezd veled e vágy mi még

bús de reggel szárnyra kap

és révedez szerelmed sóhaja

 

kokott a comb hol merszed is

lágy mint aki sikolt de hangtalan

az utcazaj is éledez és benned ő

virága parfümillatába húz

ma összegezz tegnap volt-e több

megmarad végenincs bitód

életed fáj és újra vagy

Legutóbbi módosítás: 2010.10.07. @ 08:14 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak