Nap: 2010.10.06.

néha jobb lenne tán ha világunk nem volna más csak gondolat   ám most mikor az árvizek után a múlt hordaléka a gátak mögül   újra előretör s elönt bennünket a vérvörös iszap kijózanít a tény: exodusra   nincs remény [… Tovább]

Játszott a Kedves…   Az éj sötét palástját félretolva, hajnali párán át napfény szivárog oda, hol álmomban b?röm selymén játszott a Kedves ujja.    

(stílszerűen “rejtett” – kéretik kijelölve olvasni)   Egy rejtett mappába mentett zip-fájl vagyok gépeden. Ha rám találsz: kicsomagolsz. Miénk a végtelen…    

Az ajkai gátszakadás                             Őrjöng a vörös ár, öklendezik a táj, kipusztul, ami jó, megfullad a folyó, fölsebzik az ököl, összeszakad az öl, szót vonaglik a száj, belészorul a fáj, s vad dalba kezd a bűn a roncsolt [… Tovább]

(…osztálytalákozóra)     Mondd, hava tüntek a gondtalan évek, hol van a régi kor, őrzöd-e még hajdani mámoros égi varázsát ott, hol a Hold ölel s csókol az ég.   Élvezed ízei mézzamatát. Dús sejtjein átfut a vér. Tüze gyúl, [… Tovább]

talán még szerettek ti kikkel jeges úton összefagytam kikkel poklok tornácán énekeltem kik csak vártatok rám, a szóra kik nem szóltatok érdekemben te kivel virrasztottam hajnalokig kinek szívén kötést cseréltem kivel szálltam dallamokig én ki mások miatt porig elégett  

    Néhány morzsát asztalodról, Uram – éhem enyhül; szememb?l, szívemb?l ki nem törölhetlek. Ha közük van Hozzád, bárkivel egymáshoz közünk van: az ?rültet megnyugtatjuk, haldoklót megmosdatunk, vigyázzuk az él?t, hogy mi is éljünk, és gondja legyen ránk is másnak, [… Tovább]

kép: Végzet (J. Binoche, J. Irons) párizsi kapualjmég kifli illat száll a dérrelballonkabátban ébredeztested és a jólopva erre arra néz a döbbenetmegtudod hogy lélegzetednélküle alig szokásaid már nincsenekminden új s e kínmert görcs a has csúf birtoklásfogat csikorgat ottkikezdett veled  [… Tovább]