Nap: 2010.10.02.

saját fotó *     Tik-tak, tik-tak és a percek lassan múlnak, összefogva ellenem, fölém tornyosulnak. Az órákat letudtam, csak a múlt idő dicsért, csendben meghajolok és egy élet véget ért.   Tik-tak, tik-tak és a percek lassan múlnak, mentséget [… Tovább]

*                          A szóvirág kéjes illatával simogat, megvigasztal. A szóvirág megfagyaszt, ha illattalan. A szóvirág a legszebb, mikor csokorban van. Megszépít, mert lelkedre száll. A szóvirág gyógyító vadvirág. De, ha búzakalász: mindent gyógyít, életet ád.

Kutyád, gyereked – ott a kezeden; pórázon vagy szabadon engeded, egyre megy,   aki csak látja – másik gyerekes, kutyás, vagy majd lesz – odavan érte, kérdez és mondja, mi is a gondja-öröme –   de hogyha máskor, kutyátlan s [… Tovább]

felleg-ajtó nyitogatók   ha már kész a rend kifényesítve minden ablakom, testemen csillog a merész nőiség. betérhetnél egy csokor virággal, bár nélküle is Te lennél, úgy érzem tudom már kis heppjeid, pedig… “nem tépem le őket, de neked adom mind” [… Tovább]

Talán ha megtanulnád a szereped, végre te is víznek látnád az es?t, és nem áznál b?rig mindig, miel?tt tapasztalhatóan tényleg eleredt.  Talán ha nem a közelg? dolgokat figyelnéd, és nem azt sejtenéd belül, ami végképp, elkerülhetetlenül történik meg veled, lennél boldogabb.  Talán ha úgy írnál, hogy [… Tovább]

Szelíd szomorúságok hegyorma hord tágul a völgy holt idők fényein emésztő mélybe hullt már a Napkorong álomragyogás a reményeim   Bekopog anyám simogató kézzel hozza a világ átszűrt melegét fáradt ujjai közt kicsordult vésszel tudja ennyi öröm elég hogy láthatom [… Tovább]

Az igazságnak teste-lelke nincsen, és feje sincs, hogy jobbra-balra intsen, csak híja van. S még ő vezekel érte, hogy valaki az egészből kitépte.      

mitév? legyen a korhadás beteg lenne az ?sz benne a szél id?z konyul a gaz levél hull avar henyél puha a föld nyomul a talp oly halk oly vak köd szemez nem okul az ember fél?s szavak a csupaszodó fákban [… Tovább]

Tudom, hogy gyakran közhelyeket írok, de vállalom! Ha néha tollat ejtkezembe bánatom,kisírt szemembe néz,s megírja bús dalom… Ha könnyeimbe márt –a rímek ömlenek,s dalom szonettre vált –születve közhelyek… De vélük egy vagyok –jöhetnek intrikák!Velük jelet hagyok –Hiába is suták!

* Ökölbe zárt hazugságok, becsomagolt igazságok, fonott hitek szövedéke, kezdő pontra hulló „vége”, keresztutak görbülete, fájó vágyak feszülete, hamis szavak kavalkádja, becsületek abroncszárja, gyökértelen létezések, álomtalan ébredések, harangoknak némulása , világoknak más világa – útvesztők és tévelygések, életek és tévedések.

… mert hanyatt fog Téged is! s hogy szuvas deszka vagy drága mahagóni akkor már egyre megy ládába zár s többé nem ereszt   de el?tte el?tte még kilopkod bel?led mindent a tárgyak ízek illatok gyermekálmok s vad sóhajok kellenek [… Tovább]

  éjszaka hallom a lovakat patájuk alig érinti a földet halkan vágtatnak versenyt futnak a széllel éjszaka látom a lovakat egymás nyomában a fák közt kergetőznek sörényük halványlila ragyog a holdfényben éjszaka érzem a fű illatát talpamat simogatja a zsálya [… Tovább]