Vandra Attila : Törpefenyők II/13. A b?ntudat ajándéka

A gyanakvó Egri nem mer rábízni Noémire egy iratcsomót, amelynek el?készítésében maga is részt vett.

 

    

A b?ntudat ajándéka

 

Amikor Erdey kiment, Noémi kettesben maradt a f?nökével. 

– Látom, nem igazán kedveled Erdey urat – állapította meg Egri. Ne ítélkezz elhamarkodottan. Kevesen vannak, akik annyit tettek a magyar kultúráért, a magyar nyelv tisztaságáért, a hagyományok meg?rzéséért.

– Halottam róla. Olvastam nyelv?rz? cikkeit is. S akkor, mivel ezt megtette, bármit el kell néznünk neki? Mint ahogyan a németek elnézték Hitlernek 1933-ban. S megszavazták demokratikusan a nemzet h?s véd?jét.

– Na, azért ez túl durva összehasonlítás. Erdey szavai nem csöpögnek a zsidógy?lölett?l. ? csak megállapítja mindenkir?l, hogy zsidó vagy nem zsidó. Azt elismerem, túlzottan foglalkoztatja a téma.

– A nemzet szent és sérthetetlen. Aki a nemzet érdekeit védi, az is. Ennek az elvnek sok tíz millió áldozata van csak a XX. században.

– A nemzet nem szent és nem sérthetetlen? Aki a nemzet érdekeit védi, az nem szerzett érdemeket? Aki síkra száll azért, hogy ?rizzük meg nyelvünk szépségeit? Hagyományainkat?

– Síkos talaj ez, Egri úr! Amíg én igyekszem helyesen, idegen szavak nélkül fogalmazni, az dicséretes. Egy irodalomtanárnak kötelessége erre buzdítania diákjait. De politikusi szólamként egy nagyon síkos talaj. Arról, hogy a magyarok beszéljenek szépen magyarul, könny? elcsúszni az ?rizzük meg a nemzet tisztaságát árjaelmélet irányába. Nem véletlen, hogy a fajvéd? nacionalisták közt sok az író, nyelvész. Lásd itt Csurka Istvánt, Romániában Adrian PÃ?Æ?unescut, Ion Cojat, Corneliu Vadim Tudort…

– És ott van Domokos Géza, Sz?cs Géza[1], Süt? András… – kajánkodott Egri. – Az erdélyi magyarok több mint 90%-a az RMDSz-re szavazott.

– Érdekes egybeesés, bár rossz az analógia. Ön megszavazott volna egy magyargy?lölett?l csöpög? pártot? Mi volt az erdélyi magyarnak az alternatívája? A kisebbség rendszerint csak válaszol a többségi nacionalizmusra, ha diszkriminálva érzi magát, vagy identitását veszélyeztetik. Nyelve, saját kultúrája egyetlen menedéke. Nem meglep?, hogy pont ilyen emberek állnak egy kisebbség élére.

– Aztán utána már ezzel provokálja a többséget… ördögi kör. Lásd Jugoszláviát is. Szerintem a miloseviÃ?i politikának polgárháború lesz a vége. Te Noémi, fiatal korod ellenére hogy lettél ilyen szakért?je a nacionalizmusnak?

– Rákényszerített a kisebbségi sors. A kommunizmust túléltem, a nacionalizmus el?l elmenekültem.

– Elgondolkodtató, amit mondtál. De kissé eltértünk a tárgytól. Akkor szerinted minden író, nyelvész, hagyomány?rz? közveszélyes soviniszta?

– Nem. Nem mindegyikük politizál. S azok közülük, akik politizálni kezdenek se mind „csúsznak el” az említett banánhéjon. Ahhoz kell még valami, a vagy-vagy gondolkodás, a jó és a rossz éles kettéválasztása. E kett? már veszélyes kombináció a politikában.

– Mit értesz ez alatt? – kérdezett rá Egri.

– Valaki vagy magyar, vagy nem. Vagy óvja a nemzeti kultúrát, vagy bemocskolja azt. Vagy szent, vagy sátán, középút, vagy alternatíva nincs. E gondolkodás a veszélyes, ha a politikát jellemzi. Jellegzetes, hogy a politikai radikalizmus b?vkörében sok a jogász, katona, rend?r, egyházi személy, kiknél foglalkozási ártalom a vagy-vagy gondolkodás. Vagy elítélem, vagy nem. Vagy szövetséges, vagy ellenség. Vagy hív?, vagy eretnek. Az a csapdája ennek a gondolkodásnak, hogy egy szentté avatott személyt nem lehet kritizálni. Bármit hajlamosak leszünk nekik elnézni, hiszen ?k a nemzetet védik. Nekik pedig érdemes fenntartani az állapotot, amelyben a nemzet veszélyben érzi magát. Nem kell hozzá más, csak egy kis túlzás, egy szószék és némi sajtó.

– Elgondolkodtattál. S akkor szerinted mi a teend??

– Megtanítani az embereket a differenciált gondolkodásra. Erdeyt tisztelni kell, azért amit tesz a magyar kultúráért, de elmarasztalni a zsidózásért. Nem ?t, a zsidózást kell elítélni. Megváltoztatni a történelemtanítás filozófiáját. Ne szenteknek tanítsuk a történelmi h?seinket, hanem embereknek. Erényekkel és hibákkal.

– Tudsz erre példát mondani?

– Mátyás király, az igazságos egy hirtelenharagú diktátor volt. Szent István lefekteti a modern magyar állam alapjait, de kétes etikájú hatalmi harc által szerzi meg a trónt, idegen segítséggel és megszegve az ?si törvényt. De Szent Istvánnak tartjuk.

– Ha azt nem teszi meg, Magyarország elveszett volna.

– Kit?l tudjuk ezt? Az egyház történetíróitól, kiknek érdeke volt úgy beállítani, hogy szent háború volt. Honnan tudjuk, hogy Koppány vezetésével pogány marad az ország? Hiszen „Bizánc jelét magára vette”, hogy az István a Királyt idézzem. Bár lehet, ha ? gy?z a csatában, most ortodoxok lennénk. E megtisztulás nélkül az egész történelmünk csak egy nemzeti mítosz marad. Ha mítosztalanítanánk a történelmet, akkor a mai vezet?inket se látnánk gyarlóknak szentté avatott h?seinkkel összehasonlítva. S hinnénk a jelenben és jöv?nkben. Nem sajnálkoznánk, hogy a jelenben nincsenek olyan emberek, mint régen.

– Tetszik, ahogyan gondolkozol. Nem akarsz belépni az MDF-be? Szükségünk lenne ilyen emberekre, mint te. Tisztán látókra.

– Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Nem feltétlenül az egész MDF-re értem, hanem a politikusokra általában. Nem az én gyomromnak való a politika. Én inkább megmaradok a nemzet napszámosának.

– Érzem, hogy a tanár beszél bel?led. Szívesebben tanítanál, ugye? ?szt?l el akarsz menni a tanügybe? – kérdezte Egri.

– Igen. Ott az én helyem. Alig várom, térjek vissza a katedrához, bár megszerettem ezt a munkát is, s szeretem kollégáimat is. Összeszorul a szívem, ha iskolatáskát látok.

– Kaptál itt néhány pofont, igaz?

– Voltam már büdös oláh szuka, kémgyanús…

– Szalayné ugye rád bízta volna azokat az iratokat? – nyelt egyet Egri.

– Igen – felelte Noémi, majd pontosított: – Egy id? után.

– De ?t nem az MSzP helyezte ebbe az állásba, még ha MSzP-tag volt is. Akit a párt tesz fel, az tartozik a pártnak. Könnyen „le is vehetik”. Csak egy ürügy kell, amibe beleköthetnek. Másrészt id?nként nyomást gyakorolhatnak rád… Már nincs sok a nyugdíjazásomig – magyarázkodott Egri.

 

Néhány nap múlva Egri hívatta Noémit.

– Tudomásomra jutott, hogy egy vendéglátóipari szakközépiskolában megm?tötték a matematika tanárn?t. Az év végéig nem tér vissza. Az igazgató helyettest keres. Rizikós feldobnia az állásodat, mert esetleg nyáron munkanélküli maradhatsz. Beszéltem az igazgatóval, megoldható úgy, hogy két osztályt átveszel, a többit elosztják a kollégák egymás közt. Az órarendet átszervezhetik, hogy a te óráid a legels?k legyenek, csak utána jössz ide, kitolt munkaid?vel. Másodállás, de „ott leszel” és jöv?re találhatsz biztos tanári állást magadnak. Mit szólsz?

– Ez komoly? – csillant fel Noémi szeme a lehet?ségen.

– Igen, hogy ne vezekeljek egy életen át, hogy lekémeztelek… – mosolyodott el Egri. – Aztán ne menjen az itteni munkád rovására! Akkor telefonálok, hogy elvállaltad – emelte fel a telefonkagylót.

Noémi izgatottan várta a fejleményeket.

– Reggel várnak!

– Köszönöm! – felelte a lány. Alig várta, hogy elújságolhassa Gábornak.

Gábort a folyósón találta, amint egy sz?ke n? és két másik férfi társaságában beszélgetett. Egy ideig habozott, hogy megzavarja-e a megbeszélést, de meghallotta, hogy a „fontos megbeszélés” abból áll, hogy a férfiak sz?kés viccekkel tupírozták a hölgy idegeit. A „Fejezzétek már be!” csak olaj volt a t?zre.

– És mi a különbség egy repül? csészealj és egy intelligens sz?ke közt? – kérdezte az egyik.

– Repül? csészealjat egyesek már véltek látni – adta meg a másik férfi a választ.

Gábor meglátta Noémit. ? sem maradhatott ki a buliból.

– Miért nevetnek a barnák a sz?kés vicceken? – kérdezte, majd hatásszünet után megadta a választ is: – Mert azt hiszik, rájuk nem vonatkozik.

– S miért mondanak egyes férfiak annyi sz?kés viccet? – kérdezte Noémi epésen. Minden szem rá irányult.

– Hogy abban az illúzióban tengethessék magukat, hogy intelligensebbek, mint akik orruknál fogva vezetik ?ket.

Körülöttük hatalmas vihogás támadt, mert mások is meghallották.

– Végre valaki beolvasott ezeknek a hímsovinisztáknak! – szólt egy mellettük épp elmen? n?. 

– Gábor, ezt se nekem mondták!

Gábor idegesen vonta félre Noémit:

– Muszáj volt mindenki el?tt leégetned?

– Megérdemelted! – felelte Noémi.

– De miért kerestél?

– Most már semmiért! – felelte Noémi, majd faképnél hagyta.

Amikor az irodába ért Luca éles szeme azonnal kiszúrta rajta a hangulatváltozást. Noémi kénytelen volt elmesélni a történteket.

– Tán csak nem ezen fogtok végleg hajbakapni? A férfiak nagy része mond ilyen hülye vicceket…

– De akkor viselje el, ha más is mond neki! – dohogott Noémi, de már kezdett elpárologni a dühe. Túl nagy volt az öröme, hogy az el?bbi jelenet elronthassa. – Kétféle Gábor van – magyarázkodott Lucának. – Ha kettesben vagyunk szeretnivaló. Ha más férfiak társaságában van, akkor „férfiasabbnak” kell lennie, rá kell licitálnia a többi hülyére. Azt nagyon utálom benne – magyarázta.

 

  

[1]  Domokos Géza író, az RMDSz els? elnöke, Sz?cs Géza költ? az RMDSz másik vezéralakja a 90-es évek elején.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.