Cseri János : A fák

…és az évszakok változása.

 

Oh’ a fák…

Hatalmas lombkoronák,

zöldell? tünemények,

oly nagyok, az égig érnek.

Hol fák ezrével akadnak:

erd? az, menedéke vadnak,

hol madarak fészket raknak

s egész nyárra ott maradnak.

Csiripelnek-dalolnak sokat,

hallhatod a ritmusokat.

?sszel elrepülnek ?k,

a sok fa is más ruhát ölt.

Sárgulnak a levelei,

minden nagy fa ezt szégyenli.

Sok-sok ág, mind üres marad,

?sz és tél hoz szelet, havat.

Télen csupasz, deres ágak,

hogy szeretem a fákat.

Tavasszal majd újra ébred,

zöld utat nyit a reménynek,

a természet körforgása;

évgy?r?t rak minden fára.

Legutóbb szerkesztette - Cseri János
Szerző Cseri János 19 Írás
Amatőrként írok, néha rímelő sorokat. A szerelem és a mindig megújuló természet adott elsőként ihletet, jó példát: Petőfi és Arany sorai. Kétkezi emberként, mindenféle fizikai munkát végzek, szakmám szerint asztalos végzettséggel. Nekem jó ellenpólus az olvasás,-írás az elmét is megmozgatni. Ifjan elkövetett könyvem után, néhány antológiába hívták meg egy-egy versem és most személyemet, az Édentől-Északra művészeti csoportba. Elmerengek emlékeken, inspirál a jelen és a családban igyekszem megtalálni a boldogságot. Naivságom okán, sok csalódással szembesített az élet, de jó lecke volt. Megbecsülni, ami van! Erre ébreszt rá, minden fényes hajnal és gyermekeinkben meglátott csoda.