…és az évszakok változása.
Oh’ a fák…
Hatalmas lombkoronák,
zöldell? tünemények,
oly nagyok, az égig érnek.
Hol fák ezrével akadnak:
erd? az, menedéke vadnak,
hol madarak fészket raknak
s egész nyárra ott maradnak.
Csiripelnek-dalolnak sokat,
hallhatod a ritmusokat.
?sszel elrepülnek ?k,
a sok fa is más ruhát ölt.
Sárgulnak a levelei,
minden nagy fa ezt szégyenli.
Sok-sok ág, mind üres marad,
?sz és tél hoz szelet, havat.
Télen csupasz, deres ágak,
hogy szeretem a fákat.
Tavasszal majd újra ébred,
zöld utat nyit a reménynek,
a természet körforgása;
évgy?r?t rak minden fára.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Cseri János
