Éjjel csöndet tör az es? dala,
Bódít fehér liliom illata.
Ablakomon halkan koppan, lágyan csendül,
Akár ha egy könnycsepp arcodon legördül.
Mert es?ben könnyeznek a fák,
Néha zokognak órákon át,
Néha szívet tép, olykor nyugtat,
Újrakezdéshez er?t ad.
S néha ráz, mint fát a szél.
S közben napsütést remél.
Égb?l a víz igaz és tiszta,
Mintha Isten szeme sírna,
S lelkekr?l a mocskot mossa,
Mert a b?n, a vágy tapad,
Emberhez konokul ragad.
Az es? sír, s néha énekel,
A csöndben halkan átölel.
Dala álomba ringat,
Alig hallom már, de áthat.
Esik es?, a könny hullva hull
S az éjre sóhaj borul.
—————————————-
Szia kedves Fruzsina,
miért került vissza a szerkeszt?be ez a vers?
Legutóbbi módosítás: 2010.10.07. @ 20:12 :: Papp Fruzsina