Marthi Anna : Első lépés egy hosszú úton

 

 

vártam a pillanatot, s eljött.

hallom, bent a hang segít, hogy lássam is.

valaki megszülethet, valaki fáradt;

… és most szólalj múzsám, vállamon ülve:

kitárok szárnyam helyére tett fölös érzeteket,

a világot olyannak élem, ami jó felé halad.

a hitem botorkálva is követni képes a szerethetőket.

mit ér a dolgos, ha fáradtan lehullhat?

mit ér a nő, ha elszalad?

játszi könnyű-s-éggel válhatok-e én is

harmatban bokáig fürdő egyszerű haladóvá,

van-e egyszer egy… pillanatban ébredő?

Legutóbbi módosítás: 2010.10.10. @ 13:21 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak