Sonkoly Éva : Őszi kép

Szégyenlősre pirul a táj… *

 

 

Fény szaggatta felhőkön át

ömlik a ragyogó sugár.

Vé-alakban távolodó vadludak,

ívben feszülő szárnyuk alatt

dombok, lankák.

 

Elmegy az utolsó vándor

mire szégyenlősre pirul a táj.

Sok éve játsszák el a fák

ezt a csodát.

 

Őszre öltözve, télre vetkőzvén,

dideregve fut az idő

rozsdás, csikorgó kerekén.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 579 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"