Horváth Melinda : pillanatkép

Nyomtatás

ahogy csempe bögrédből szürcsölted a tejet,

cserepes ajkadra símultak a kortyok,

és szótlanra tűrted a görcsöt

fel – le vánszorgó karodban

bénult árnyékod néztem a falon,

hajad illata fölé hajolt a nap,

villant a vaku, és zsebünkbe gyűrtük

beteg lehelettel a negatívokat:

Te percekre szabadult marionett – árnyként

nézed a zsinórt a lét felett,

én veszett lépcsőkön tolom

kerekesszékedben a lelkemet