Marthi Anna : Eltolt tükrünk legjobbika

ki tudhatna err?l többet

talán én e pillanatban

egyik felem analízis

régen gondtalan a másik

szálló szell? mosolyba ér

fentr?l sandít szárnycsapása

földön kúszni minek ott lenn

közbül nagy a víznek árja

serpeny?mnek egyik felén

ott csücsül egy fele isten

másikon csak ábrázatja

ráncolatán foganat ma…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.10.10. @ 08:51 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak