Böröczki Mihály - Mityka : Delejek

A szeret-kötelékek

átisznak, mint a méreg,

szakíthatatlan vágy lesz

a dobogásnyi mágnes,

kuckóba búvó lélek

az egy fedélnyi élek,

amihez síri könnyen

maszatol rá a könnyem,

hogy mi köt minket össze

a féltést többszörözve,

talán valami semmi,

mi mindig ugyanennyi,

hogy ugyanott találnak

a bokrok és fűszálak,

mert mozdul lélek és agy,

ameddig másoké vagy,

s úgy hálózódik egybe

hosszába és keresztbe,

mint kenyérhéj az ízből,

hiába morzsállik föl,

mert rásimul zavartan

az idő, mint a balzsam,

mint mikor az a másik

már belőled hiányzik,

s a torok visszahőköl

a fogyó levegőtől,

pont mintha visszalépne

a gyorsult szívverésbe,

embermaréknyi hóbort,

bár úgyis Istené volt.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.