Böröczki Mihály - Mityka : Delejek

Nyomtatás

A szeret-kötelékek

átisznak, mint a méreg,

szakíthatatlan vágy lesz

a dobogásnyi mágnes,

kuckóba búvó lélek

az egy fedélnyi élek,

amihez síri könnyen

maszatol rá a könnyem,

hogy mi köt minket össze

a féltést többszörözve,

talán valami semmi,

mi mindig ugyanennyi,

hogy ugyanott találnak

a bokrok és fűszálak,

mert mozdul lélek és agy,

ameddig másoké vagy,

s úgy hálózódik egybe

hosszába és keresztbe,

mint kenyérhéj az ízből,

hiába morzsállik föl,

mert rásimul zavartan

az idő, mint a balzsam,

mint mikor az a másik

már belőled hiányzik,

s a torok visszahőköl

a fogyó levegőtől,

pont mintha visszalépne

a gyorsult szívverésbe,

embermaréknyi hóbort,

bár úgyis Istené volt.