Föld és sár olvadjon léptem alatt,
lehunyt szem? csillagok gyulladjanak fölém
viasz fénnyel kötött virágokat,
sírod fölé nyegle testem búsan viszi ölén.
Kripta mez?n ontom térdem,
kába és fáradt léptem rogyjon tiszteletre
koporsódra rózsa csokrot kértem,
mert a márvány fed?t felnyitják ma – értem.
Imaszóval, koszorúval homlok vetve,
mi atyánkat szórok rózsával, tulipánnal
neki nem kellett száz, csak egy, ami nyílna érte,
de kertem tele e gyászra hajló szirmocskával.
– Fehér hintódnak ajtajánál állva,
elsírom könnyeim és b?neim alól kérlek mentsél majd fel,
mert ha én hibázok Te is meg vagy általam gyalázva,
s ha nem oltalmazol, azt nem viselem el.
Gyönge a test, az elmúlás hírnöke,
de ma ébrednek a holtak és velünk alszanak
legyen ma mindenkivel áldás és béke,
szeretett holtaink is megnyugvást kapjanak.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.31. @ 23:17 :: Csonka János