Seres László : Ki bontja szét…

Ásít az éj

fásultságát rejti így 

ölén ringó csillagfodor

ki bontja szét fényét a holt kőnek

ha benne reszket a fátyolsötétség

s ránk telepszik a kor

mint az óbor

s feltüzel

jajra

szembenézésre

 

Ki mondja meg

merre vezet az út

ha vakká vált az is aki lát

s járni gyenge

éveink szikkadt hantját

körbeveszi még az ima

glóriát eresztve rá

míg lelkünkben a szégyen

dicsfénnyé válik

s szózattá a hallgatás

 

Ki rombolja le

legszebb álmainkat

hogy homokból emeljen rá várat újra

ha kínzó vágy gyötri

mit bérenc agy mozgat

hínárba fúlt vágy és kéj lehet-e

időtlen fények ura

ki önmagából is kitaszíttatott

s lelkét a menny testét a föld

undorral

kiköpi

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.