Placskó Lajos : Ők! (lányaimnak)

*

 

Ők!

(lányaimnak)

 

A napok gyors egymásutánban peregnek, mint őszi levél a fákról. Meg sem láthatod, meg sem ismerheted őket, a napleveleket, mert oly sietve keringnek a föld felé. Elmúlni.

Állj meg hát néha és nézd! Őket! Gyönyörködj bennük!

Mikor te is avarrá válsz, már több leszel.

A szellemed bennük él.

 

Legutóbb szerkesztette - Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.