— Üdvözlök mindenkit, örülök, hogy látom önöket, feltett kérdéseikre megpróbálok legjobb tudásom szerint, a legpontosabb válaszokat adni. Ránk senki sem mondhatja, hogy hiteltelenek vagyunk, mint ellenfeleink, akik jelszava: ha nem kérdezel, nem sumákolok. Tessék.
— Kérem szóvivő úr, az Elnök úr ma dolgozik?
— Egy Elnök mindig munkában van, kivéve persze, ha netán nyaral, és nem tartózkodik az országban. Persze akkor is bármikor elérhető.
— Tehát dolgozik?
— Igen, és nem túlzok, ha azt mondom: szinte roskadozik a gondok súlya alatt.
— Akkor itt van?
— Bizonyára, amennyiben az ország érdekei ezt kívánják, természetesen.
— És azt kívánják az ország érdekei?
— Már hogy…?
— Már hogy itt legyen, azaz itt tartózkodik az Elnök úr, itt a hivatalában. Igen, vagy nem?
— Nyilván itt van, ha a helyzet azt indokolja.
— És azt indokolja?
— Sem cáfolni, sem megerősíteni nincs felhatalmazásom, hogy helyzet van. Miért lenne? Ez egyszerűen légből kapott.
— Esetleg külföldön tartózkodik?
— Ugyan, hiszen kerekperec megmondtam, hogy akár itt is lehet.
— Biztos?
— Hát persze, itt a TV képernyője előtt sem mondhatok mást, és ha mondjuk öt perce felmentem volna hozzá, egész biztosan ott találom a helyén.
— Tehát itt van? Igen, vagy nem? Mondjon már egy igent vagy nemet.
— Nemigen.
— Jaj. És a helyettese, az Alelnök úr, az itt van?
— Hát hol lehetne máshol? Természetesen itt. Ám annak a lehetőségét sem zárnám ki, hogy esetleg a pártszékházban, a Belügyminisztériumban, otthon, vagy útközben. Vagy a szakszervezetekkel tárgyal.
— És itt tárgyal?
— Természetesen tárgyalhatna akár itt is.
— És természetesen itt tárgyal akár?
— Már megint be akar ugratni. Ha itt találkozik a szakszervezetekkel, akkor miért is lenne máshol?
— És itt találkozik?
— Egészen biztosan itt. Erre kategorikusan rámutathatok. Vagy talán a Szakszervezeti Központban, vagy a…
— Kocsmában?
— Ezt visszautasítom. Szégyellhetné magát! Én mindent megteszek, hogy korrekt, nyílt válaszokkal segítsem a sajtó munkáját, és akkor ezt engedi meg magának. Nekünk a pontos korrekt tájékoztatás a védjegyünk, sokszor már az előtt beszámolunk dolgokról, hogy egyáltalán megtörténhetnének.
— Tehát szégyelljem magam?
— Igen!
— Ni! Hogy kivágott egy igent! Nemet is tud?
— Nem.
— A Búsuló Juhászban nem lehetnek? Már ha a helyzet azt indokolja?
— Nem szeretnénk, ha bárkinél kétely támadhatna az Elnök úr hollétével kapcsolatosan, a Búsuló Juhász teljesen kizárt. Mit keresnének egy kültelki kocsmában?
— Mondjuk helyzetet.
— Biztosíthatom, hogy még a közelében sem vannak, pláne ha nem jártak arra.
— Megerősíti tehát, hogy nincsenek ott?
— Természetesen, hiszen nemrég mondtam, hogy akár itt is lehetnek.
— Na jó, terítek. A Búsuló Juhászból jövök, ott vannak a különteremben, nagyon jól hallottam az éneküket.
— Ez egyszerűen szenzációhajhászás, ami nem járul hozzá, hogy a helyzetet a kellő perspektívába helyezze. Rossz ízlésről tanúskodik mindez, higgye el. Egyébként sosem énekelnek.
— Tehát mégis van helyzet?
— Mi azt sosem tagadtuk. Ének nincs.
— Igaz, nem ének, részeg kornyikálás, bocs. Jól bepálinkáztak.
— Kategorikusan cáfolom, pontosan ismerem az Elnök úr napirendjét, pálinkázás nem szerepel benne.
— Mondom, ott isznak.
— Az Elnök úrnak és az Alelnök úrnak legalábbis annyira alkotmányos joga lenne pálinkát inni, mint bárki másnak. Ám semmi sem igazolja az állításait. Felszólítom, hogy igaztalan állításait azonnal vonja vissza és kérjen bocsánatot!
— Igen? Na akkor jöjjön velem a Búsuló Juhászba, és saját szemével láthatja őket.
— Egyrészt nem mozdulhatok innét, mert a sajtót kell tájékoztatnom másrészt, mint már többször határozottan kijelentettem itt vannak, tehát hogy lehetnének ott?
— Tehát itt vannak? Nahát!
— Bárhol is vannak, biztos lehet benne, hogy a jó ízlés szabályai szerint viselkednek.
— Tehát itt vannak?
— Itt vannak, ez egészen biztos, hogy itt. Vagy esetleg a kihelyezett harcállásponton.
— A kihelyezett harcálláspont nem a Búsuló Juhász?
— Nem, dehogy! Hát hogy lehetne harcolni egy kocsmában?
— Kornyikálva. Tehát ott vannak? Igen vagy nem?
— Nem tudom megerősíteni, hogy ott lennének, hiszen lehetnének itt is.
— Lehetnének? Itt vannak, most jöttek be a kapun. Dülöngélnek, az Alelnök úr beesett a pálmakosárba.
— Na, ugye, mondtam többször is, hogy itt vannak. Maga erősködött, hogy nincsenek. Látja, látja. Azt pedig hogy dülöngélnek, meg beesett, akár maga az Elnök úr is cáfolhatná.
— Odaenged hozzá?
— Egy szóval sem mondtam, hogy szeretné, ha munkája közben zaklatná. Köszönöm figyelmüket, jóéjszakát kívánok!
— Hová megy?
— Leellenőrzöm, hol nem járt az Elnök úr.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.21. @ 11:00 :: Torjay Attila