zene kong elhagyott elmémben s cip?m mint rendesen kopog a partig a folyóból szerteszórt homok gyantasárga a f? csomósan didereg felh?kb?l fehér karmokat vájt az égre a kikelet íme egy percre gyerek lesz a feln?ttb?l a szemembe kap a légáramlattal egy vékony szelet torta az örömb?l sütött világból ahol a szín dörömböl a folyópart sok édes szívbemarkoló csodáját hurkolom kezemre és húzom ó elégetett mindent e magánykohó kih?ltem csókok nélkül békés szivarfüst az este a tárgyak felolvadnak kék és vörös készül hogy lila legyen ecsettel kezemben várom a vásznon hogy megegyen felfaljon összetörtjön ez a nagyvilág ha cserébe feleszmélve kezembe lophatom minden dallamát.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.08. @ 21:13 :: Horváth Adrienn