zene kong
elhagyott elmémben s cip?m mint rendesen kopog
a partig a folyóból szerteszórt homok
gyantasárga a f? csomósan didereg felh?kb?l
fehér karmokat vájt az égre a kikelet
íme egy percre gyerek lesz a feln?ttb?l
a szemembe kap a légáramlattal egy vékony szelet
torta az örömb?l
sütött világból ahol a szín dörömböl
a folyópart sok édes szívbemarkoló
csodáját hurkolom kezemre és húzom ó elégetett mindent e magánykohó
kih?ltem csókok nélkül békés
szivarfüst az este a tárgyak felolvadnak kék és
vörös készül hogy lila legyen
ecsettel kezemben várom a vásznon hogy megegyen
felfaljon összetörtjön ez a nagyvilág
ha cserébe
feleszmélve
kezembe lophatom minden dallamát.
