Lehajtott fejjel ment az úton
csendesen mosolygott.
Néhány rajta átsuhanó tekintet
szánakozó fényében fürdött.
Milyen boldog is volt
akkor pénteket hirdetett a rádió.
Otthon a fotelben két napon
s két éjen át reménykedett.
Bízva bízta hogy megsz?nik
e kínzó bilincs? monotónia.
Hitte ezt szombaton
az ágyban mulatva
valami jöttment n?vel
kinek arcáról a szépség mázát
másnap a mosdó nyelte el.
Hitte ezt vasárnap a templomban,
térden állva imára kulcsolt kézzel.
A pap lemezr?l prédikált.
A monológ itt-ott megakadt.
Majd ennek is vége lett.
Másnap es? esett.
Lehajtott fejjel
az utcán lépkedett.
Csendesen köpött
Az üzemi sárba.
Ismét eljött a hétf?…
Legutóbbi módosítás: 2010.10.08. @ 21:10 :: Faragó Priszcilla