Nagy Domokos Imre dr. : EGYSZERVOLT VADVIZEK ŐRIZŐJE

*

  – Sterbetz Istvánnak születésnapjára. –

 

Könyveid olvasva volt időkben jártam,

elmúlt vizek partján temelletted álltam,

s a székfűvirágos alföldi pusztákon

könyveid szavával vitt tova az álom.

 

Békési legelőn túzokokat láttunk,

mártélyi berekben vén őzbakra vártunk,

kunhalom tövében vadvirágot szedtünk,

s az áradó Tiszán mi ketten eveztünk.

 

Veled víttam párbajt a kivert bikával,

veled együtt láttam pusztuló tanyákat,

székicsér szemébe teáltalad néztem,

s darutáncot együtt figyeltünk a réten.

 

Szemed által láttam jegek hasadását,

végtelen síkságon hajnal pirkadását,

fészkelő rétisast és halászó gémet, –

valamennyi lassan múltbatűnő szépet.

 

Szemeddel látom már az alföldi pusztát,

a szíveddel érzem szíve dobogását, –

eddig léteddel halhatatlant tettél:

egyszervolt vadvizek őrizője lettél!

 

(Budapest-Sasad, 1981. október – 1982. november 2.)

Legutóbb szerkesztette - Nagy Domokos Imre dr.
Szerző Nagy Domokos Imre dr. 18 Írás
1940. január 18-án születtem Budapesten. Sokadik nemzedék vagyok, amelyik publikál, legismertebb az őseim közül nagyanyám, Kosáryné Réz Lola. Érdemben 1970-től jelennek meg írásaim. Elsősorban erdészet-vadászattörténeti szakíróként vagyok ismert, de az utóbbi évtizedekben a szépirodalmat is szorgosabban művelem. Özvegy vagyok, kétunokás nagypapa.