Marthi Anna : A kökény

gyerekvers Fu Mesternek

 

 

hiába savanyú hiába savanyú

szívem nem szomorú nem

kalitka kalitka mi lehet a titka

 

városvégi kurta ház

erdő széle lesben állsz

szerte szét napsütés

kökény dereng odaát

 

lép a láb lép a szó

dalra fakad el nem apad

honnan láthatsz meg

nyakad zsiráf lett

 

ma se vagyok ott

ha holnap se tudlak

kifutok az erdőbe

kökénnyel megdoblak

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak