Rózsa Ibolya : Még el sem mentél

Sipinek…

 

Ahogy a magzatvízben, a

melegben és biztonságban,

lubickoltam az uszodában,

lágy hullámok közt

hallgattalak, míg együtt

áztattuk magunkat,

néha érintkezve,

de csak érintőlegesen,

éppen hogy, alig,

mintha észre sem véve,

pedig sokatmondóan,

mint ajkad is a szavakat,

s lebegtünk a medencében,

én meg még a boldogságban,

és hittem, hogy van hitem

benned, belőled,

nem erőtlen, de tévedtem,

a vízből kilépve

dermedten, ázva, fogaim

koccantak, és arcomba

csapott a szél, pofonütött

térítőn,

mert az érintések

vad ütésekké váltak a

lelkemben,

s fájnak, mint a verések.

Vörösek szemeim is,

mert rajtuk keresztül folyt

ki minden kín.

 

 

 

 

2005.

Legutóbbi módosítás: 2010.10.05. @ 16:28 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/