Püspök Lívia Szerző
Vezetéknév
Püspök
Keresztnév
Lívia
10 év 3 komment

amikor apám meghalt levágattam a hajam és nem festettem be többé

azóta a hold ezüst fénye körberagyog

s csak remélhetem hogy köre nem Van Gogh zilált zártsága

és nem apám szétesés elleni védekezése

de ezt az ember az út végén tudja csak meg a nagyonrosszulérzemmagam zihálásában

amikor az ajkaira szárad a szájában és teste minden üregében megalvad a vér

s erei a végs? feszülésben szétpattannak

 

túl sokan voltak és túl szegények

öccsük nyakára hurkot kötöttek

leengedték a kútba

de miel?tt vizet ért apám felfedezték ?ket 

s a fiú Józseffé változott

olyanszegényekvoltunkhogykinéztükaszilvamagotegymásszájából

 

mit keresek itt a jól-ismert szobában?

éjjelente az ajtón tengervíz áramlott be

szörnyek úsztak körülöttem

hatalmas nyákos testükt?l félelem járta át

minden porcikám

az ágyra messzir?l ugrottam 

és gyorsan befelé fordultam

mert úgy véltem szerencsésebb ha hátulról szúrnak le

mintha szemb?l közvetlenül szívbe döfnek

A tengerész fia  Svambária nagy titkai

és a Lamb-fivérek Shakespeare-meséi tartottak életben

csak képzeltem a létezést

még semmit sem tudtam a hét f? b?nr?l

és arról hogy vannak további b?nök is

amelyek olyan sötétek hogy a szemérmes bibliaírók

említeni se merték ?ket

háromdimenziós interaktív házi mozink

itt játszott ezekben a fojtó szobákban

horrorfilmet és családi rémdrámát

kés? éjjelekig míg elt?nt tekintetek

tolakodtak át az ablak sövényén és rózsabokrán

hogy kilessék a hetediziglen-b?nök martalékait

 

néha évekig fel sem t?nik a szó szégyen

aztán valaki kimondja és más megismétli szégyen

elcsodálkozom létezik még ez a szó?

apám meghalt

és megértettem hogy a halálom elkezd?dött

 

11 év 1 Komment

(gyermekkori emlékek sorozat)

A verandán térdepelek.

A sóder gubacsai a térdembe

nyomódnak.

A túloldalon, a zöldségesbódé

el?tt hosszú sor áll.

B?ven jut id? a bámulásomra.

B?ven jut id? a nem-létbe

szökésre.

Nem vagyok. Nem itt vagyok.

Nem én vagyok.

Ha mindez velem történne,

mindörökké szégyenkeznék.

Kis groteszk
11 év Nincs Komment

Nem éppen királyfi csókolt emberré.

11 év 10 komment

Narancsligetek nyílnak el?ttetek,

amikor a templomkertben

bizseregve a f?be hevertek.

Gazellák szöknek el?leletek.

Távoli almáskertek illatát hozza a szél.

Nászéjszakák fülledt illatát

és csecsem?k förd?vizének mámorító,

mindent betölt?, édes illatát.

A csontjaitokba és az ereitekbe hatol

az illat. Túl léten és nem-léten.

Együtt az istennel. Vagy az istenekkel.

11 év 6 komment

Igyekszem nem-lenni.

A létezés másnak gyönyör,

nekem kín. Beszakadt pince.

Idejében a lépcs?k alá bújtam.

Fölöttem cip?k kopognak,

csizmák döngenek.

Sosem találnak meg.

Nem a lenni-vagy-nem-lenni

gyötör.

11 év 4 komment

Véget értem.

Akasztott ember lóg fejjel

lefelé, beakadt lábbal

a tarot lapon.

A f?nix az újjászületéskor

eszmél fajtájára.

Minden tapasztalás. 

Jajgató
11 év Nincs Komment

– gyermekvers feln?tteknek –

jajjajjajjajjaj

ne panaszkodj

mondják a g?gösök

jajjajjajjajjaj

ne siránkozz

mint egy tehetlen vénasszony

mondja anyám

jajjajjajjajjaj

ne csináld ezt

ahogy egész gyerekkoromban

mert fölvágom az ereim

mondja a lányom

a mondat hosszából megértem

hogy szeret

akkor meg minek jajgatnék

A titkaim
11 év Nincs Komment

Édes titkaim a fülleszt? nyarakra hagyom.

A súlyosakat örökre elhallgatom.

S ami el?ttem is titok marad, a bizonyítványom,

diplomáim mellé a ládafiába hányom:

az utókor hadd lássa, milyen botor volt a lánya.

Sarkig lefátyolozva
11 év Nincs Komment

A Tigrisszemek folytatása.

 

Sarkig lefátyolozva járom a karavánutakat.

A lovak mellett alszom. A hideg el?l

éjjel a párájukba burkolózom és bárányb?r

csíkokkal melegítem a lábfejemet.

Virradatkor továbbindulok a csapattal.

Kis csomagomat szorítva testem el?redöntöm

a szélben, arcom ne érje,

b?röm a homok ne gyalulja.

A férfiakkal együtt küzdök minden lépésért,

az esti pihen?ért, a forró levesért s egy darab kenyérért.

Úti célomat még nem tudom,

de érzem, napról napra közelebb érek

az elkerülhetetlenhez.

————————————————————————-

A nével?k miatt ezt is át kell gondolnod, Kedves Lívia.

Tigrisszemek
11 év Nincs Komment

 

Sarkig lefátyolozva szolgálok a karavánszerájban.

Alabástrom b?röm villanására zöld tigrisszemek

vetik magukat utánam.

A sárga folyó hordaléka a szemükben.

Szilaj szerelemre született férfiaké,

akik paripaként vágtatnak erd?kön-hegyeken át

kaftánom selyme után,

színjátszó pillantásom cirmossága után,

hangom zenéje után, amelyben

síp, fuvola, hárfa és dorong szól.

Soha dob, soha kürt, soha gong, – csengetty?.

A csókom bor és bürök íz?.

Kösönty?m annak adom, aki elvéti a táncot.

Jól figyelj hát, ki urammá lenni igyekszel!

—————————————————————————————————

A sárgafolyó hordaléka a szemükben – minden nével? nélkül megállna, de kett? egészen bizonyos, hogy sok ebben a sorban.

Püspök Lívia Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.