amikor apám meghalt levágattam a hajam és nem festettem be többé azóta a hold ezüst fénye körberagyog s csak remélhetem hogy köre nem Van Gogh zilált zártsága és nem apám szétesés elleni védekezése de ezt az ember az út végén [… Tovább]
(gyermekkori emlékek sorozat) A verandán térdepelek. A sóder gubacsai a térdembe nyomódnak. A túloldalon, a zöldségesbódé el?tt hosszú sor áll. B?ven jut id? a bámulásomra. B?ven jut id? a nem-létbe szökésre. Nem vagyok. Nem itt vagyok. Nem én vagyok. Ha [… Tovább]
Nem éppen királyfi csókolt emberré.
Narancsligetek nyílnak el?ttetek, amikor a templomkertben bizseregve a f?be hevertek. Gazellák szöknek el?leletek. Távoli almáskertek illatát hozza a szél. Nászéjszakák fülledt illatát és csecsem?k förd?vizének mámorító, mindent betölt?, édes illatát. A csontjaitokba és az ereitekbe hatol az illat. Túl léten [… Tovább]
Igyekszem nem-lenni. A létezés másnak gyönyör, nekem kín. Beszakadt pince. Idejében a lépcs?k alá bújtam. Fölöttem cip?k kopognak, csizmák döngenek. Sosem találnak meg. Nem a lenni-vagy-nem-lenni gyötör.
Véget értem. Akasztott ember lóg fejjel lefelé, beakadt lábbal a tarot lapon. A f?nix az újjászületéskor eszmél fajtájára. Minden tapasztalás.
– gyermekvers feln?tteknek – jajjajjajjajjaj ne panaszkodj mondják a g?gösök jajjajjajjajjaj ne siránkozz mint egy tehetlen vénasszony mondja anyám jajjajjajjajjaj ne csináld ezt ahogy egész gyerekkoromban mert fölvágom az ereim mondja a lányom a mondat hosszából megértem hogy szeret akkor [… Tovább]
Édes titkaim a fülleszt? nyarakra hagyom. A súlyosakat örökre elhallgatom. S ami el?ttem is titok marad, a bizonyítványom, diplomáim mellé a ládafiába hányom: az utókor hadd lássa, milyen botor volt a lánya.
A Tigrisszemek folytatása. Sarkig lefátyolozva járom a karavánutakat. A lovak mellett alszom. A hideg el?l éjjel a párájukba burkolózom és bárányb?r csíkokkal melegítem a lábfejemet. Virradatkor továbbindulok a csapattal. Kis csomagomat szorítva testem el?redöntöm a szélben, arcom ne érje, [… Tovább]
Sarkig lefátyolozva szolgálok a karavánszerájban. Alabástrom b?röm villanására zöld tigrisszemek vetik magukat utánam. A sárga folyó hordaléka a szemükben. Szilaj szerelemre született férfiaké, akik paripaként vágtatnak erd?kön-hegyeken át kaftánom selyme után, színjátszó pillantásom cirmossága után, hangom zenéje után, amelyben [… Tovább]
