amikor apám meghalt levágattam a hajam és nem festettem be többé
azóta a hold ezüst fénye körberagyog
s csak remélhetem hogy köre nem Van Gogh zilált zártsága
és nem apám szétesés elleni védekezése
de ezt az ember az út végén tudja csak meg a nagyonrosszulérzemmagam zihálásában
amikor az ajkaira szárad a szájában és teste minden üregében megalvad a vér
s erei a végs? feszülésben szétpattannak
túl sokan voltak és túl szegények
öccsük nyakára hurkot kötöttek
leengedték a kútba
de miel?tt vizet ért apám felfedezték ?ket
s a fiú Józseffé változott
olyanszegényekvoltunkhogykinéztükaszilvamagotegymásszájából
mit keresek itt a jól-ismert szobában?
éjjelente az ajtón tengervíz áramlott be
szörnyek úsztak körülöttem
hatalmas nyákos testükt?l félelem járta át
minden porcikám
az ágyra messzir?l ugrottam
és gyorsan befelé fordultam
mert úgy véltem szerencsésebb ha hátulról szúrnak le
mintha szemb?l közvetlenül szívbe döfnek
A tengerész fia Svambária nagy titkai
és a Lamb-fivérek Shakespeare-meséi tartottak életben
csak képzeltem a létezést
még semmit sem tudtam a hét f? b?nr?l
és arról hogy vannak további b?nök is
amelyek olyan sötétek hogy a szemérmes bibliaírók
említeni se merték ?ket
háromdimenziós interaktív házi mozink
itt játszott ezekben a fojtó szobákban
horrorfilmet és családi rémdrámát
kés? éjjelekig míg elt?nt tekintetek
tolakodtak át az ablak sövényén és rózsabokrán
hogy kilessék a hetediziglen-b?nök martalékait
néha évekig fel sem t?nik a szó szégyen
aztán valaki kimondja és más megismétli szégyen
elcsodálkozom létezik még ez a szó?
apám meghalt
és megértettem hogy a halálom elkezd?dött
(gyermekkori emlékek sorozat)
A verandán térdepelek.
A sóder gubacsai a térdembe
nyomódnak.
A túloldalon, a zöldségesbódé
el?tt hosszú sor áll.
B?ven jut id? a bámulásomra.
B?ven jut id? a nem-létbe
szökésre.
Nem vagyok. Nem itt vagyok.
Nem én vagyok.
Ha mindez velem történne,
mindörökké szégyenkeznék.
Nem éppen királyfi csókolt emberré.
Narancsligetek nyílnak el?ttetek,
amikor a templomkertben
bizseregve a f?be hevertek.
Gazellák szöknek el?leletek.
Távoli almáskertek illatát hozza a szél.
Nászéjszakák fülledt illatát
és csecsem?k förd?vizének mámorító,
mindent betölt?, édes illatát.
A csontjaitokba és az ereitekbe hatol
az illat. Túl léten és nem-léten.
Együtt az istennel. Vagy az istenekkel.
Igyekszem nem-lenni.
A létezés másnak gyönyör,
nekem kín. Beszakadt pince.
Idejében a lépcs?k alá bújtam.
Fölöttem cip?k kopognak,
csizmák döngenek.
Sosem találnak meg.
Nem a lenni-vagy-nem-lenni
gyötör.
Véget értem.
Akasztott ember lóg fejjel
lefelé, beakadt lábbal
a tarot lapon.
A f?nix az újjászületéskor
eszmél fajtájára.
Minden tapasztalás.
– gyermekvers feln?tteknek –
jajjajjajjajjaj
ne panaszkodj
mondják a g?gösök
jajjajjajjajjaj
ne siránkozz
mint egy tehetlen vénasszony
mondja anyám
jajjajjajjajjaj
ne csináld ezt
ahogy egész gyerekkoromban
mert fölvágom az ereim
mondja a lányom
a mondat hosszából megértem
hogy szeret
akkor meg minek jajgatnék
Édes titkaim a fülleszt? nyarakra hagyom.
A súlyosakat örökre elhallgatom.
S ami el?ttem is titok marad, a bizonyítványom,
diplomáim mellé a ládafiába hányom:
az utókor hadd lássa, milyen botor volt a lánya.
A Tigrisszemek folytatása.
Sarkig lefátyolozva járom a karavánutakat.
A lovak mellett alszom. A hideg el?l
éjjel a párájukba burkolózom és bárányb?r
csíkokkal melegítem a lábfejemet.
Virradatkor továbbindulok a csapattal.
Kis csomagomat szorítva testem el?redöntöm
a szélben, arcom ne érje,
b?röm a homok ne gyalulja.
A férfiakkal együtt küzdök minden lépésért,
az esti pihen?ért, a forró levesért s egy darab kenyérért.
Úti célomat még nem tudom,
de érzem, napról napra közelebb érek
az elkerülhetetlenhez.
————————————————————————-
A nével?k miatt ezt is át kell gondolnod, Kedves Lívia.
Sarkig lefátyolozva szolgálok a karavánszerájban.
Alabástrom b?röm villanására zöld tigrisszemek
vetik magukat utánam.
A sárga folyó hordaléka a szemükben.
Szilaj szerelemre született férfiaké,
akik paripaként vágtatnak erd?kön-hegyeken át
kaftánom selyme után,
színjátszó pillantásom cirmossága után,
hangom zenéje után, amelyben
síp, fuvola, hárfa és dorong szól.
Soha dob, soha kürt, soha gong, – csengetty?.
A csókom bor és bürök íz?.
Kösönty?m annak adom, aki elvéti a táncot.
Jól figyelj hát, ki urammá lenni igyekszel!
—————————————————————————————————
A sárgafolyó hordaléka a szemükben – minden nével? nélkül megállna, de kett? egészen bizonyos, hogy sok ebben a sorban.
