Seres László : Egy szál kötélen

2010.10.29. Seres László Vers 19
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Kép: Horváth Piroska

Megszoktam a csendet és a hallgatást.

Az élet rövid pórázra fogott.

A nyakamra hurkolt kutyakötélen

visszaugatni én már nem fogok.

 

Néhány szó még, ha kiszakad belőlem,

kifényesített ünnepre szánom,

hogy meghallják, mikor szólok: Köszönöm!

S ha nem, akkor azt: Nagyon sajnálom.

 

Ez volt a sorsom. A köszönd, a sajnáld,

mit tőle kaptam és amit adtam.

Két szó. Csillagtáncot járatott velem

egy szál kötélen fenn egymagamban.

 

Nem vágyom oda, szédít a magasság

és istenként üvölt harsonátok.

Hazafelé tartok, míg lábam elé

lehullnak majd mind a kiskirályok.

Legutóbbi módosítás: 2010.10.29. @ 21:17 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.