Marthi Anna : Kisvárosban sétálnék…

…éjszaka veled;

szeretném a sz?z

Pessoát üdvözölni,

kalapot emelve…

 

ó, bár ne lennénk fáradtak!

ki adja nekünk az éjjeleket?

 

ki álomba tér, ki durmol,

ki, sétálna veled…

 

ez kevés, mondjátok,

ezt mindannyian tudjuk,

mégse tesszük, tán sosem,

taxi, haza, tv…nem

marad id?m arra,

amit legjobban, kedvvel

tehetnék;

szomorúságot levetve,

és fáradt köntösöm,

repes? szívet ölteni,

felszaladni, -hova?-

csillag se kell…

Legutóbbi módosítás: 2010.10.30. @ 22:09 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak