Gősi Vali : Hiányod

“Van seb, amelyre nincsen ír.”
(Falu Tamás)

 

Néha egy álmatlan, éji órán

szobámban újra elképzelem,

hogy koppanás hallatszik,

mosolyod megszólít

– rezdül a megfagyott csönd is velem –

„anyu, megjöttem”, kérlelsz, mint régen,

„beszélgessünk kicsit,

mesélj nekem!”

 

Sorsunk csak színház, és színpadán álom,

játék ez, dráma? – gondolkodom…

Válaszul tompul a szó és a hang,

elrejti árnyadat barbár és vad,

ködös homály – bús végtelen –

s a dermesztő némaság, mint fagyos éji társ, 

marad a halott

csendben velem.

 

Szétfoszlik álmom, szökik az árnyon,

nyomában valódi létemet látom,

s a haldokló  mában,

kihűlt szobámban

hallgat a jéghideg csend velem,

míg fejemet újra

a párnára hajtva

altatódalodat énekelem.

 

Legutóbb szerkesztette - Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/