Ács RIchárd : meghalunk magunkkal

Groteszk magányban döng a lépcs?
a ház alszik, de már nyugtalan az udvar,
aludni újra már kés?,
dolgozni kell, meghalunk magunkkal.

Sötét van, odakint ezernyi lámpa csinál fényt
es?ben sietni, ez az áldozat,
valaki most az álmait alussza rég
valahol valahova visz a villamos, a tehervonat.

 

F?leg a pirosak, kedves Richárd.

Üdv:

Gyuri

Legutóbbi módosítás: 2010.10.26. @ 09:35 :: Ács RIchárd
Szerző Ács RIchárd 79 Írás
1989 január 22 én születtem Budapesten,zsenge koromban úgy tizenhét tizennyolc évesen azt hittem tudok verset írni mára már rájöttem hogy ez nem igez