Hónap: 2010 október

történelmi (?) visszatekintés, fordítási helyzet, sajátos megoldással…     Vödröt hordoz, sikál, súrol a matróznép… “Te fiú, hé, te ott! Fényesre! Lássam hát lesz-e az a csomó oly mesteri, oly szép mint jó kapitányunk rendeli, vitorlát   sodorj, járjon kezed! [… Tovább]

Kedvem, amely most feszeget,furcsa madár,el sose száll –szárnyaszegett! Hangja enyém, énvelem él,s csalfa, mid?nlopja id?m –csendje beszél Álmaimat,bárha kihatrájuk a Hold,s rajtam a folt –mossa vigasz Vágyam enyém,s szállok egénszárnytalanul –Napba-vakult fény vagyok én

Kép: Horváth Piroska Megszoktam a csendet és a hallgatást. Az élet rövid pórázra fogott. A nyakamra hurkolt kutyakötélen visszaugatni én már nem fogok.   Néhány szó még, ha kiszakad belőlem, kifényesített ünnepre szánom, hogy meghallják, mikor szólok: Köszönöm! S ha [… Tovább]

az ?szi délután lassulva lépmagára fonva arany köpenyét,játszi szell? borzolja a lombokat,de itt lopódzik pár diderg? gondolat a réteken még széttekint a nap,felcsillanvta apró vágyakat,de hegy mögött már h?lt ködök görögnek,nem engedve teret friss örömnek

   csuszka hang múltán   remeg még a pókháló csáprágók násza  *  tar nyírfám hallod tömött ereszcsatorna mint niagara  *  káprázat talán vagy tán pitypang virágok  mindszent hajnalán  *  ó rezgő nyárfa   még lépteim alatt is   oly más a hangod    *    katicabogár   számolom majd pettyeid   hólapát nyelén  

ha hűvös visszhang marad s koppan minden őszinte szavad s már csírájában elhal benned a félénk gondolat ha állni látszik a szótlan este és a pillanat könnyű fátyla rezzenetlen s minden mozdulat megdermed mi élni rezdül becéző szavad sem születik [… Tovább]

suttog a hókattog a kandallótoporog a t?zlángot lángba f?z ablakokon gyerekkezekcsodálkozó kerek szemeknézik ott kint a lámpafénybenhogy táncol szikrázó fehéren millió apró kristálycsillags hozzájuk h?vös hóillatlibben át lassan a szobáncsendes tél esti karnevál

támadnak sok-szájú szörnyek az egyik belembe harap     “Kigyúladt öreg méhesünk,Legszebb csikónk a lábát törte,Álmomban él? volt a holt”Ady Endre: Emlékezés egy nyári éjszakára   görcsösen ébred a reggel könnyek közt nyögnek a fák valakik kopognak könnyed kezekkel letöltik [… Tovább]

  csak egy box s egy irányító id?tlen lett az id? nincs több korlát, nincs el?re, vagyis van, de vissza jobb! megállítom, ha csöngetnek: jehovás vagy házaló; lemaradtam volna én, de kötelez az unió; én lettem az id? ura oda-vissza [… Tovább]

  Részeg isten motyog a pultnál, most, hogy elég anyagot vedelt. Bizonytalan kezéb?l az id?, mint öngyilkos feles pohár, az utolsó perc(…)  

támadnak sok-szájú szörnyek az egyik belembe harap     “Kigyúladt öreg méhesünk,Legszebb csikónk a lábát törte,Álmomban él? volt a holt”Ady Endre: Emlékezés egy nyári éjszakára   görcsösen ébred a reggel könnyek közt nyögnek a fák valakik kopognak könnyed kezekkel letöltik [… Tovább]

*   Ökörnyál lengedezett a kapumon, mellette hálóból szőtte börtönét – egy pók őrizte, foglyaként a légy már sorsát beteljesítette. Finom mozdulattal, az ökörnyálat a karomra helyeztem, együtt szálltunk reménykedve: elriad a Tél, ha meglát minket, de egy hideg fuvallat [… Tovább]

Földön kúsztam, kezemben puska, pörögtek, süvítettek a golyók…   Volt egy visszatér? álmom: Katona vagyok! Körülöttem ágyúsereg, palánkot kell másznom, nyaldossák  t?znyelvek. Amott keskeny palló, alatta mély árok,  nehéz akadályok… izzadok, sírok, torpanok – hová és merre? Szaladok. Nyomomban ellenség [… Tovább]

Még jó, hogy én semmit nem veszek komolyan! Még jó, hogy kérges a bőröm! Még jó, hogy nem terveztem hosszú távra, hogy nem vettünk együtt lakást, hogy nincs közös gyerek, hogy nem fizettünk be egzotikus útra, még jó. …Még – [… Tovább]

2010. október 27. Borral borogatni,mit érne már a fájásokra, csak bolond álmokat költrészeggé lenni volna okom annyi,amennyi es? és sáros föld. Ellepné a bánatom a bús udvarokat, mint rózsaillat a temet?tengem már itt semmi sem nyugtat,szemem alján ?rzöm lágy héjában [… Tovább]

hol a fiam, ki nem tart apjának, s akit én keresek ennek ellenére; pedig apám nekem se volt, mert az ember folyvást apa nélkül n? fel, ha egyáltalán,   talán földi apja, ha van is, jámbor jószág, szívéhez nem férhet [… Tovább]

                                                             Ritka szerencse az én koromban                                                            még élő szülőknek gyermekeként                                                            tehetni, ami szép kötelesség,                                                            így nem maradhatnak nélkülem ők.                                                              Már harmincöt év egy házasságban                                                            — áldhatlak ezért is Téged és őt –,                                                            [… Tovább]

Miért lenne üres életem ha nem hívsz akkor is létezem pár üres emlék van veled mi sebzi fájó szívemet. Tán most is hallom szúró hangodat bár jönne könny? szell?s alkonyat esne szememre s?r? álomvilág s ne hervadna köztünk sok virág. [… Tovább]

A szeret-kötelékek átisznak, mint a méreg, szakíthatatlan vágy lesz a dobogásnyi mágnes, kuckóba búvó lélek az egy fedélnyi élek, amihez síri könnyen maszatol rá a könnyem, hogy mi köt minket össze a féltést többszörözve, talán valami semmi, mi mindig ugyanennyi, [… Tovább]