S. Szabó István : Hangok

Monodráma, első felvonás.*

SZEREPLŐK

 

Lány

Anya hangja

Fiatal férfihang

Bíró hangja

Idősebb férfihang

Barátnő hangja

Gyerekhang

 

 

A darab egyszemélyes. A párbeszédek a lány képzeletének szülöttei.

 

 

Szín:

(Börtöncella. Rácsos ablak, egyszerű asztal – rajta pohár, kancsó, benne víz – szék, priccs.)

 

Fiatal, húszas évei végén járó nő fekszik a priccsen, mozdulatlanul. Halkan énekel. Feláll, lassan odasétál az asztalhoz, vizet tölt, iszik. Cigarettára gyújt, mélyen leszívja, leül a székre.

 

Egymaga van a színen.

 

 

Lány:

Víz, leves, tészta… Víz, leves tészta… Néha bab! … Főzelék! … Vasárnap, főzelék valami hússal. … Utálom!

Minden vasárnap, rántott hús volt, krumplival. Meg húsleves! Hét közben a suliban volt kaja. Aztán a téeszben. Most meg itt. Már sok éve, itt.  

Apa állandóan melózott. Traktoron. Éjjel, nappal, csak a meló! Korán ment, későn jött.

Nyáron rossz volt. Ritkán láttam apát.

Azt hiszem, a nyár volt minden baj kezdete.

Anya akkor ismerte meg azt a szemetet.

Télen jó volt. Akkor apám, korán hazajött.

Játszottunk. 

Leült a földre, a babaház mellé. Simogatta a fejem, segített babát fésülni.

A karácsony is jó volt. Az nagyon jó!

Összejöttünk, nevettünk. Eljöttek Öcsi bácsiék, meg Klára nénémék.

Rántott halat ettünk, káposztát. Sütit! Sok sütit!

Nyolc éve nem ettem káposztát. Halat sem.

 

Víz, leves, tészta. … Víz, leves, tészta. … Néha bab. … Főzelék! … Vasárnap főzelék, valami hússal.   

 

Itt nincs karácsony. Van, de nincs.

A lányok durvák.

Erőszakosak.

Nem akarom! Nem! Hagyjatok!

Hetente rám másztak. Aztán már vártam, mert nekem is jó volt.

Igen! Gizivel jó volt! Ő figyelt rám, kényeztetett. De már két hónapja kint van. Két hosszú hónapja nincs senkim.

Magánzárka.

Verekedtem. Megvédtem magam.

Séta, ülés, megint séta, megint ücsörgés. Este fekvés.

Most már jól alszom. Eleinte nem. Zavart a villany.

Lefogytam.

 

Víz, leves, tészta. … Víz, leves, tészta. … Néha bab. … Főzelék! … Vasárnap főzelék, valami hússal. 

 

Öcsi bácsi meghalt.

Baleset.

Akkor már apa nem volt velünk.

Csak az a másik!

Az a szemét!

Anya?

Van, de nincs.

Sose szeretett.

Vagy igen?

Én?

Nem tudom. Az ember szereti az anyját.

Talán. 

Talán kötelez?, azért.

Apát szerettem, de apa elment.

Mert anya azt akarta. Akarta, hogy elmenjen.

Rég láttam apát.

Anyát is.

Apa azt üzente, szeret. Még most is…., ezek után.

Egyszer itt volt. Négy? Nem.  Öt éve.

Megnősült.  Van egy fia.

Hogy hol élnek? Nem tudom. Apa nem mondta.

De szeret! Tudom, hogy szeret.

Anya? Azzal a szeméttel van.

Sosem volt itt.

Levelet írt, egyszer. Jönni? Nem. Nem jött soha.

Minek jönne?

Tudja, hogy hibás! Nem kellett volna odavenni azt a szemetet.

Karácsony! A szeretet ünnepe!

Képmutatás!

Egy napig szeretünk!

Tényleg szeretünk? Vagy csak azért, mert muszáj. 

Aztán 364 napig gyűlölünk, veszekszünk, öljük egymást.

Azt sem muszáj, de tesszük.

Tán jobb lenne 364 nap szeretet, és egy nap gyűlölet.

Jobb lenne?

Fene tudja.

Amikor apa elment, majdnem megbolondultam. Sírtam, zokogtam, követelőztem.

Megsimogatta a fejem, leguggolt mellém.

Azt mondta, egyszer visszajön. Visszajön, mert szeret.

Álltam az ablakban! Vártam rá!

Sokáig, sokszor.

Napokig, hetekig! Nem jött.

Anya kiabált velem. Meg az a szemét is! Gúnyolódott!

Nemsokára ebéd.

 

Víz, leves, tészta. … Víz, leves, tészta. … Néha bab. … Főzelék! … Vasárnap főzelék, valami hússal. 

 

A Húsvét is jó volt.

Míg apa otthon volt. Szifonnal locsolt.

Nevettünk.

Férfiak?

Volt néhány.

Mind csak azt akarja.

Akarta.

De a Gizi, az más.

Más volt! Jobb!

Nem is jobb. Más.

Csaba?

Egy mocskos, szemét disznó!

Nem akartam! Mint, ahogy azt a szemetet sem.

Nem! Nem akarom! Hagyjatok!

Senki sem hitte el! Nem hittek nekem.

Anya sem.

Apa?

Nem tudom. Talán. Sose mondta.

Igaz. Nem is beszéltünk róla.

Apa, kerülte a kényes témákat. Mindig kerülte.

Feri?

Azt hiszem, szerettem őt.

Nem tudom. Lehet.

Azt mondta, elvesz. Elvisz onnan.

Megígérte.

Megígérte!

Megígérte?

Családot akartunk. Akartam.

Gyereket akartunk. Akartam.

 

 

Gyermekhang:

Anya! Engem akartatok?

 

Lány:

Istenem! Kicsikém.

 

Gyerekhang:

Engem?

 

Lány:

Azt mondta, elvesz. Elvisz onnan!

Éhes vagyok! Hol van már az ebéd!

 

Víz, leves, tészta. … Víz, leves, tészta. … Néha bab. … F?zelék! … Vasárnap f?zelék, valami hússal. 

 

Lefeküdt Verával.

Megcsalt vele!

Mondták.

Én nem láttam, de mondták.

Mondták? Vagy csak képzeltem?

 

Fiatal lányhang:

Elhanyagoltad őt, mire számítottál?

 

Lány:

Semmire! Hinni akartam! Hinni, hogy nekem is higgyenek.

Az a szemét! Rám mászott!

14 voltam, és rám mászott!

Sírtam, könyörögtem, zokogtam!

Röhögött rajtam! A mocsok!

Anya nem hitte!

 

Anya hangja:

Hazudsz!

 

Lány:

Nem hazudok! Nézd! Nézd már! Tiszta vér vagyok!

 

Anya hangja:

Hazudsz! Ő nem olyan! Nem tesz ilyet!

 

Lány:

Szenvedtem!

Senki sem hitt nekem.

Apa sem. Ezt apa sem hitte.

A rendőrök sem.

Fantáziálok, mondták.

Rettegtem, mikor anya éjszakás volt.

Aztán egyszer, hazajött. Az éjszaka kellős közepén.

Az a mocsok az ágyamban feküdt.

De anyát nem érdekelte!

Őrület!

Az anyámat nem érdekelte, hogy az a szemét, dugja a lányát.

 

Anya hangja:

Kurva! Kurva vagy! Mit szólnak az emberek, ha ez kiderül!

 

Lány:

Anya!

 

Anya hangja:

Kurva vagy! Mindig is az voltál!

 

Lány:

Verának elmondtam.

Kinevetett.

Inni kezdtem.

Először sört, aztán pálinkát. Keményen piáltam.

Először egy szőke krapek rángatott be a disco vécéjébe.

Aztán minden szombaton más. Egyre többen. 

 

Anya hangja:

Mondtam, hogy kurva vagy!

 

Lány:

Nem vagyok! Ingyen csináltam!

Mert tetszett!

Tetszett a sok kiéhezett fasz!

Vacsorát persze elfogadtam. Finom vacsorát.

Most is. Éhes vagyok.

 

Víz, leves, tészta. … Víz, leves, tészta. … Néha bab. … F?zelék! … Vasárnap f?zelék, valami hússal. 

 

Brassóit ettem, salátával. Sörrel.

Aztán megint dugtak.

Nekem mindegy volt! Csak az a szemét ne érjen hozzám!

Feri?

Nem vitt magával! Csak ígérte.

Discoba is ritkán jött. Nem szerette. Inkább melózott.

 

Fiatal férfihang:

Hogy legyen házunk, kocsink, mindenünk.

 

Lány:

Az a mocsok! Állandóan henteregni akart! Állandóan!

 

Idősebb férfihang:

Szerettem a tested! Imádtam!

 

Lány:

Undorodtam tőle! Mindenkit elviseltem magamban, csak őt nem!

Anya hagyta! Hagyta, hogy használjon.

Amikor ellenkeztem, megütött.

Utáltam a lihegését, a szuszogását.

A szagát!

Azt gyűlöltem a legjobban.

Szaga volt. Nem illata.

Szaga, mint az állatnak.

Családot akartam!

Egy normális, szerető családot.

Gyerekkel.

 

Gyermekhang:

Anya! Itt vagyok!

 

Lány:

Nem vagy itt! Már nem!

Hagyj békén! Kérlek, könyörgök!

De még nem késő!

Vagy már késő?

Késő, mert megtettem!

Megtettem?

Egyáltalán, én vagyok az? Én voltam az?

Igen. Én vagyok. Én voltam!

Ide jutottam, ide juttattak. Ide juttattatok!

Anya! Te juttattál ide!

Meg az a disznó!

 

Gyermekhang:

És én hol vagyok, anya?

 

Lány:

Te, kicsikém?

A szívemben vagy.

Már csak a szívemben.

 

Víz, leves, tészta… Víz, leves tészta… Néha bab! … Főzelék! … Vasárnap, főzelék valami hússal. … Utálom!

 

 

 

Vége az első felvonásnak

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045