Marthi Anna : Beszél? portré

http://www.youtube.com/watch?v=QCBHBHsEYkQ

a hold ismét a vízre ült,
cseng a fül bent, ráhangol
az éj, arcán szellemút:

kivájt szemgödörben,

élj lobogva láng,
van fényl? sötét,
mi túlvilágról ébredve itt talál,
akárha hintáról leszáll.
kong harang-agyam, ? hívogat,
még döbbenettükör a köd,
áthat mégis e szempár,
vékony íveken áthajol a lélek,
homlokán ér-rengeteg,
csúcsa könny, csupán egy csepp,

de más dimenzió…
ártatlanság vív az elmével,

legyen csak arcának íve, mi köt,

fonal se kell, elég

ha a nap sugárra bomlik, itt

pontban s?r?södik a snassz

forma utáni vágy!

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak