Elmémben jó gondolat-sereg menetel,
Mely gy?rt zászlómat hordja szakadatlan.
Léptük érzem agyamon, üt?eremen
S t?lük izzok, mint egy lángoló katlan.
Tudom, rögtön összeomlana hatalmam,
Ha más lobogóját adnám nékik át.
Rögvest zendülve bosszút állnának rajtam,
Kivíva nékem az autonómiát!
Bogáncsként tapadnak hozzám, már egy éve
A baráti kezek. Szívembe szakít
Némelyik. Hogy a rossz gazt jó nádra cserélje,
Azzal szívesen megbíznék valakit.
Engem a balga Kísértés hiába vitt,
Mert oltalmaz egy acélos Barikád.
Az Ember csak azokban látja társait,
Kik nem dúlják fel az autonómiát!
Mert mindenki mindenkit köt kegyetlenül,
S csodáljuk, hogy itt tart e magyar nemzet?
Én azt vigyázom Barikádomon belül,
Kinek szívet adok s gyermeket nemzek!
Felém bátran, menedékjoggal jöhetnek,
Mind, ki lényem mellett valaha kiállt!
Lehet koldus, könyvtáros vagy herceg,
Csak tisztelje a szent autonómiát!
AJÁNLÁS
Ti emberek és emberformát felölt?k,
Arcotokon olvasható annyi vád…
Még mindig torz eszmékkel egymásra törtök,
Mintsem, hogy adnátok autonómiát!
Legutóbbi módosítás: 2010.10.19. @ 21:18 :: Kapus Attila